Tejkérdés

Körlevelet kapott minap a védőnői szolgálat a területileg illetékes ÁNTSZ-től, tárgya a lefejt női tej biztonságos hőkezelése. Az okirat még 1987-ben készült az akkori Egészségügyi Minisztériumban. Megszívlelendő olvasmány.

Idézzek keveset? „A női tej kezeléséről tejkezelési naplót kell vezetni, melyben a tejkezelésre vonatkozó adatokat, a tejkezelés időpontját, valamint a tejkezelést végző személy nevét fel kell tüntetni (…)”.

A nyelvezet a folytatásban is oldott: „A fentiek figyelembevételében kérem Felügyelő Elvtársat (…), ellenőrizze a működési területén lévő anyatejgyűjtő állomáson történő női tej kezelésének módját (…). Javaslom, hogy Felügyelő Elvtárs kérje a megyei Főorvos Elvtárs segítségét.”

Az anya elvtársak véleményéről nem szólt a körlevél, de hát akkor még diktatúra volt, tetszett, nem tetszett, le kellett fejni azt a tejet, ha cigánygyerekek potyogtak az égből, akkor is.
Hogy most, a rendszerváltozást követő tizenharmadik évben miért elvtársozzák le a magyar tejszállító anyákat, az nem derül ki a körlevélből, valószínűleg megállt a falióra a minisztériumban, esetleg mély álomba szoptatták a lefejt női tej biztonságos hőkezeléséért felelős elvtársat.

Mondom, a védőnői szolgálat kapta az idézett levelet, nem szeretnék a helyükben lenni, még csecsszopóként sem. Gondolom, egyetlen nyugodt perce sincs a szolgálatnak, hol női tejet (miért, másmilyen van?) hőkezelnek, hol a Felügyelő Elvtársak szúrópróbaszerű ellenőrzésétől tartanak, a többiek meg hol tejet fejnek, hol bírságot szabnak. Rend van az egészségügyi minisztériumban, s mindez garancia arra, hogy a tejre fogékony kiskorú elvtársak minőséget kaphassanak, ha szomjazva hadonászni kezdenek a mama elvtárs emlőinél. Akiből csak egy van. (Emlőből kettő – a szerk.)