Történészi elhatárolódás Benestől

Híres cseh történészek egy csoportja közös nyilatkozatban foglalt állást az ellen, hogy a parlament törvényben méltassa Eduard Benes volt köztársasági elnöknek a csehszlovák állam építésében szerzett érdemeit, mert ezzel szerintük a múlt, a történelem egyfajta értelmezése is törvényesítve lenne, ami elfogadhatatlan. A bírált törvényjavaslatot első olvasatban júniusban fogadta el a képviselőház.
A Mladá Fronta Dnes című liberális lap hétfői számában megjelent nyilatkozat aláírói szerint vitathatatlan, hogy az I. Csehszlovák Köztársaság (1918–1938) demokratikus jogállam volt, amelynek értékei vállalhatók. Ugyanakkor az akkori Csehszlovákia soknemzetiségű állam is volt, s kérdéses, hogy mások – például a szlovákok – ugyanúgy értelmezik-e a múltat, mint a csehek. „Ha ezt a javaslat szerzői és támogatói csöndesen feltételezik, vagy egyszerűen csak mellőzik ezt a kérdést, akkor ezzel csak azt hozzák tudomásunkra, hogy ők inkább a Csehszlovákia határai között létező, elképzelt cseh államra gondolnak, illetve az ebben az államban létező kizárólagos cseh érdekekre” – szögezik le a történészek.
Rámutatnak Benes ellentmondásos szerepére a második világháború utáni években is. „Eduard Benes erőteljesen rányomta bélyegét a háború utáni, 1945–1948 közötti rendszerre is, amelyre jellemző volt a liberális demokrácia néhány elvének súlyos megsértése. Eduard Benes ellentmondásos kulcsfigura volt, akinek megítélése a különféle véleményeket képviselő embereket inkább megosztja, semmint összeköti” – állítják a szakértők.
Szerintük általában is kétséges, hogy szükség van-e olyan törvényekre, amelyek egy-egy személyiség érdemeit méltatják. A tervezett Benes-törvény mintájául szolgáló, Tomás Garrique Masaryk érdemeiről hozott törvény 1930-ban rendkívüli körülmények között született, s figyelembe véve az akkori helyzetet, érthető. A fejlett demokráciákban azonban egy ilyen törvény ritkaságnak számítana. A Benes érdemeit méltató törvény ugyanakkor anakronizmus is lenne, amely azt bizonyítaná, hogy a csehek nem mernek szembenézni történelmük problémáival.
A történészek szerint az egész ügy legvitathatóbb pontja, hogy kell-e a parlamentnek egyáltalán valamiféle törvényt hoznia a történelemről. „A lex Benes nem old meg semmiféle problémát, csak újakat okoz” – írják a szerzők.