A szép Meluzina

Minden hatalom diktatúrára tör, amely „depolitizálni” akarja a közvéleményt, amely fogadkozásainak és ígéreteinek beváltatlan váltója miatt szökni próbál a felelősség elől, végül is a népjóléti és a szociális gondolat révébe akarja menteni szúette, viharverte gályáját. Régi és új cézárok, hatalmas tehetség által fűtött energiák és az uborkafára fölkapaszkodott politikai arrivisták egyformán olyan módon próbálnak kitörni saját ígéreteik és fantazmáik zsákutcájából, hogy a nagy tömegek örök parasztfogásával, az úgynevezett kenyérpolitika ürügyével osonnak el programjaik nyomorúságos romhalmazáról. A hitbizományi reform és a telepítési törvényjavaslat ilyen tömegpszichológiai és fénytani spekulációk bordáin szövődött. Ezért kellett új ezredévi honfoglalás, egy új Pusztaszer alapvető történelmi és monumentális fejezetévé harsonázni ezt a két szerény birtokpolitikai javaslatot, amelyeknek megszavazása a legmegrögzöttebb csáklyások részéről sem ütköznék nehézségekbe, ha a javaslatokat díszítő szociális cirádák mögött nem settenkedne ki mindenütt a kormányhatalom fokozásának körmönfont gondolata és ravaszdi motívuma. Az alapjában és velejében való jót se tudják ugyanis másképp elképzelni, csak úgy, hogy valami különös alkímiai mesterkedéssel legott belekotyvasztják tulajdon hatalmi öncélúságuknak zavaros elemeit is. És e korszakalkotó, helyesebben: színfalhasogató reformok mellett és mögött szakadatlanul pereg a reklám és az önpropaganda nagydobja. Hozzászoktatják a közönséget, hogy egy esztendő óta csupa nagyszerű, páratlan, monumentális, rendkívüli események történnek ebben az országban, pedig csak rendhagyó események vannak, szúnyogból csinált elefántok, merész fantáziák, gyönyörű hajnali álmok, amelyeket a kenyérkereső reggel szétzilál. Vagy csakugyan kenyérpolitika az, amely jóformán a szervezetlen társadalmi karitászra bízza az alföldi fagy és aszály áldozatait, s amely a maga tehetetlenségében vagy ólomlábúságával csak morzsákat tud juttatni az ínségeseknek, miközben az új honalapítás jelszavait kintornáztatják sajtóbeli élharcosaikkal? Vajon a leggyorsabb lábú NEP-Achillesek bírják-e a versenyt a nyomor apokaliptikus lovasával? Micsoda kenyérpolitika az, amely miközben nyaktörő expedíciókat szervez a Himalájára, azonközben nem tudja megmászni a Gellérthegyet sem?

(Részlet a Magyar Nemzet alapító főszerkesztőjének 1936. március 1-jei írásából)