Áttörés helyett kapcsolatfelvétel

Már előre történelmi áttörésként értékeli a magyar külügyi vezetés Medgyessy Péter ma kezdődő hivatalos kínai látogatását. A megfogalmazás nyilvánvaló túlzás – ráadásul korainak is tűnik –, sokkal inkább kapcsolatfelvételről van szó.

Kétség nem férhet ahhoz, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakban elszürkült keleti kapcsolatainkon van mit javítani. A mostani látogatás rangját az adja meg, hogy magyar miniszterelnök Münnich Ferenc 1959-es látogatása óta nem járt Pekingben. Hivatalosan ugyanakkor folyamatos volt a kapcsolattartás. A két állam elsőként 1949. október 4-én létesített diplomáciai kapcsolatokat. 1988 és 2000 között magyar főkonzulátus működött Sanghajban, 1999-ben pedig a Kínához visszacsatolt brit koronagyarmaton, Hongkongban nyílt magyar főkonzulátus.
1993 óta légügyi egyezmény, 1995 óta polgári és kereskedelmi jogsegélyegyezmény, 1997 óta ekvivalenciamegállapodás, 2002 óta pedig kulturális munkaterv van érvényben, az idén pedig növény- és állat-egészségügyi megállapodásokat írtak alá.
Az utóbbi tíz évben Kínában járt Göncz Árpád egykori köztársasági elnök, Kovács László és Martonyi János külügyminiszterek, míg hazánk 1995-ben Csiang Cö-min főtitkárt, 2000-ben pedig Tang Csia-hszüen külügyminisztert látta vendégül. A kétoldalú kapcsolatok elmélyítésében nagy szerepet játszottak a két ország parlamenti delegációinak, minisztereinek, üzletembereinek kölcsönös látogatásai.
A rendszerváltozás utáni magyar–kínai kapcsolatok alapja egy 2000-ben aláírt közös nyilatkozat. A két állam különböző társadalmi berendezkedéséből fakadóan eltérően vélekedik alapvető politikai kérdésekről, de ennek ellenére a magyar kormány feltétel nélkül elfogadja az egy Kína elvét, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem emeli hivatalos szintre tajvani kapcsolatait. A magyarországi pártok között mindazonáltal léteznek hangsúlykülönbségek. Medgyessy Péter feltehetően nem rukkol elő kényes témákkal Pekingben, az ellenzék részéről ugyanakkor némi aggállyal figyelik a Kínában gyakori jogsértéseket, az emberi jogok helyzetét, és különösképpen Tibet helyzetét.
Gazdasági téren az a legfontosabb kérdés, hogy sikerül-e érdemben javítani a katasztrofálisan alacsony magyar exportmérlegen. Kína a hetedik legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, az Európán kívüli térségben csak az Egyesült Államok előzi meg, de a magyar kivitel még a tizedét sem éri el a kínai áruszállításnak – tavaly a kétezermilliárd dolláros kínai kivitelt mindössze 154,7 millió dolláros magyar export ellentételezte. Sokatmondó adat ugyanakkor, hogy a 2000-ben, majd 2002-ben elért összforgalom alapján régiónkban hazánk számított Kína legjelentősebb kereskedelmi partnerének. A számunkra oly kedvezőtlen állapotokon a magyar állami és magánszektor mozgósításával lehetne változtatni. Bár Medgyessy Péter kíséretében vannak üzletemberek – nagyvállalatok és különböző gazdasági kamarák vezetői –, a magyar küldöttség irányultságát jelzi, hogy nem kevesebb mint nyolc minisztériumból olyan szakemberek tárgyalnak majd a konkrétumokról, akik kizárólag az állami szektort képviselik. Megfigyelők szerint ez nem a legjobb előjel, ráadásul a tárgyalásoknak a magyar fél számára nagyobb a tétje, hiszen a kínai vendéglátók a hazánkban igen kiterjedt kínai magánszektor révén elégedettek lehetnek eddigi teljesítményükkel. A Magyarországon lévő kínai befektetések értéke ugyanis mintegy 120 millió dollár, ráadásul ennek felét magántőkéből finanszírozták.