Csökkenthető a parlagfű elterjedtsége

Az augusztus 23-i szám Hétvégi Magazinjában megjelent kitűnő összeállítás, A nagy gaz utolsó gondolatát szeretném olvasói levélként továbbfűzni.

Ahhoz képest, hogy összeadva mindazon intézmények (önkormányzatok, MÁV, útfenntartók, minisztériumok) kiadásait, amelyet saját bevallásuk szerint valamilyen formában a parlagfű irtására költenek, többmilliárdos szám jön ki, az eredmény pedig nemhogy szerény, de sokszor még romlani is tűnik. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy az irtáskommunikációra költött pénzek hatástalanul folynak el; esetleg azt is, hogy a megnyugtatásra szánt címke alatt a támogatásokat másra, vagy legalábbis rosszul használják fel. Aki például a Vár környékén vagy a Gellért-hegynek nem a Duna felőli részein sétál, bőven találhat parlagfüvet; a 23-i esti tévéhíradóban a szerencsétlen dunántúli vadászbalesetről tudósító kamera színtiszta parlagfűmezőn törte át magát.
Selmeczi Gabriella az összeállítás végén a kormány által kinevezendő egyszemélyi felelőst jelöli meg nélkülözhetetlen feltételként az előrelépéshez, rámutatva ezzel az országos koordináció tökéletes hiányára a mentesítés kérdésében. Ezt ki szeretném egészíteni társaságunk több éve hangoztatott további stratégiai javaslataival: az egyszemélyi felelős csak megfelelő, kényszerítő hatáskör (például az irtás elvégzése magántulajdonú földeken), és anyagi eszközök birtokában fog bármilyen eredményt is elérni. Ez utóbbit csak az elaprózott források koncentrálásával lehet elérni.

Másodsorban létre kellene hozni egy centralizált hálózatot, amely nemcsak koordinál, de a technikai végrehajtást is vezényli az egész országban, bármilyen eszközre vagy módszerre legyen is szükség. Szakértők szerint három-négy év alapos munkája olyan mértékben csökkenthetné a parlagfű országos fedettséget, hogy a legfontosabb allergizáló növény címet elveszítené, a gyógyszerszámlát kifejezetten csökkentve. A mentesség fenntartása már szerényebb eszközökkel is biztosítható lenne. A hálózat létrehozása természetesen bizonyos hatáskörökről és pénzekről való (fájdalmas, bár átmeneti) lemondást is jelentene sokaknak; véleményem szerint ez az egyik (rövidlátó) oka a kérdés tartós rendezetlenségének. A 2004-es parlagfűháborút azonban már 2003-ban is el lehet veszíteni.

Félő, hogy csak újabb vereségek után lesznek hajlandók sokan észrevenni a parlagfű mögött a beteg embereket is, akik számára az allergiaellátást is lényegesen hatékonyabbá, nagyobb kapacitásúvá, szervezettebbé kell tennünk ahhoz, hogy a már elvileg biztosítható, javuló életminőséget részükre valóban nyújthassuk.

Dr. Nékám Kristóf elnök, Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság