Én nem tudom...

Én nem tudom, hibáztathatók-e azért a szocialisták, hogy időről időre a kezükbe kerül a főhatalom. A demokrácia tolvajnyelvén ezt váltógazdálkodásnak nevezik, de mondhatnánk vetésforgónak is, egyszer búza, máskor lucerna, egyszer kukorica, máskor parlagfű. (Hapci.)
Hogy mit vet, azért igazából a gazda a felelős, tehát lényegében azért is, hogy mi kel ki. Persze azt is mondják, hogy aki szelet vet, vihart arat. A populáció, amely a választásokon mint gazduram a dűlőn rendre megjelenik, természetesen nem kíván vihart, nincs más szándéka és vágya, mint az, hogy minden bőven (és szájíze szerint) teremjen. A szocialisták pedig választások idején mindig bő termést ígérnek, s valójában alig tehetnek róla, hogy a „nép” még akkor is hisz nekik, amikor nőni kezd a gaz. (Lám, hogy belejöttem a képes beszédbe!)
Szóval oda akarok kilyukadni, hogy a jobboldal hiába hőbörög, nálunk többen szeretik Kovácsékat, mint ahányan nem szeretik. (Medgyessyről nem is beszélve.) Talán arra volna a legjobb ügyelnünk, hogy négy év alatt ne asszon ki egészen a föld. Már-már szurkolnunk illene, hogy Medgyessyék ne „fújjanak ki” időnap előtt, mert ha egy kormány „köztes” időben bukik, akkor nagy a baj.
Erről jut eszembe: nemrégiben kormánykörökben még arról esett szó, nem kellene-e előre hozott választásokat tartani 2004-ben, hogy az MSZP szilárd hatalom birtokában vezesse be az országot Európába. (Ebben van egy csöpp ironikus igazság: aki kivezette, vezesse is vissza.) Most már az egyébként vakmerő Kovács sem lebegteti a kérdést, ki tudná ugyanis megmondani, hogy egy év múlva mily magas lesz a gaz, s böki-e a gazdanép szemét. Mert ha böki, akkor a vetésforgó megint üzembe lép. Medgyessy inkább szerényen szilárd, mint vakmerő. Azt mondja tőle szokatlan folyékonysággal, hogy amíg ő kormányoz, addig nem lesz válság Magyarországon.
Előrebocsátom: én sem szeretném, ha lenne. De azt azért érdemes volna alaposabban kielemezni, hogy tulajdonképpen mit is mondott a miniszterelnök, s vajon jóslata vagy ígérete mindenképpen valóra válik-e?
Az első verzió: a makrogazdaságban és Magyarország financiális helyzetében mutatkozó aggasztó jelek Medgyessy kiváló kormányzása következtében, az elkövetkező időkben halványulnak, majd eltűnnek. A gazdaság nekilendül, vadul nő a nemzeti össztermék, megtisztul a politika, nem csalnak a brókerek (meg miegyebek), s az erkölcseiben gazdagodó nép boldogan él. Válság nincs – Medgyessy van.
A második lehetőség: a gazdasági mutatók tovább romlanak, nő a munkanélküliség, menekül a működő tőke, a brókerek és (tűzközelben lévő) politikusok lopnak, csalnak, hazudnak és gazdagodnak. Fokozott mértékben zülleni kezd és elcsügged a nép. A kormány távozik. Íme: válság van – Medgyessy nincs.
Lám, ilyen egyszerű színtiszta igazat mondani.
Én őszintén jobban szeretném az első verziót. Ne legyen válság, maradjon Medgyessy a következő választásokig miniszterelnök, és akkor ízlelje meg azt az érzést, milyen öröm sikeres (válság nélküli) kormányzás után megbukni a váltógazdálkodást oly nagyon kultiváló populáció akaratából. Kívánom, hogy olyan jó állapotban adja át az országot, mint amilyenben átvette. Őszintén örülnék, ha úgy emlékezhetnénk rá, mint Magyarország első hasznos (bukott) szocialista miniszterelnökére.
Sajnos erre nincs sok remény.
Már csak azért sincs, mert ez a szerény ember (és a párt, amely mögötte áll) rendkívül agresszív, bosszúálló, és a populáció abszolút kézben tartására törekszik. A gazdasági nehézségeket lehet a nemzetközi feltételek romlásával, az aszállyal, a balvégzet ismételt begyűrűzésével magyarázni, de a szabadságjogok sajátos kezelése, figyelmen kívül hagyása nem magyarázható semmivel.
Hogy ezen a téren máris válság van-e, én nem tudom…