Gól a páston

Így definiálja a bakit a Magyar értelmező kéziszótár: „Rádióban, televízióban, színpadon stb. nyelvbotlás.” Mert nemcsak a ló botlik, az is, aki a nyelvet használja. A baki természetrajzáról tudni kell, hogy több tényező idézheti elő. 1. az oldottságra való törekvés; 2. a szövegben lévő jelek (gépelési hibák, törlés, rossz elválasztás, egyszóval az úgynevezett piszkok); 3. az ismeretlen nevek; 4. a betűk felcserélése és így tovább. Vannak bakizó és kevésbé bakizó típusok, csak egyféle típusú bemondó és riporter nincs, akinek sohasem botlik a nyelve.
A kósza hírekkel ellentétben azonban semmilyen következménnyel nem jár, ha valaki bakizik a televízióban vagy a rádióban, legfeljebb figyelni kezd rá a kedves hallgató. A baki bocsánatos bűn, csak a gondolat hiánya megbocsáthatatlan.
Íme egy csokorravaló az elmúlt évek terméséből és a régmúltból.
„… Kedves hallgatóink! Reggeli krónikánk harmadik kiadását hullották… Elnézést…” (Bemondó I.)
„… Ami pedig az időjárást illeti: Budapest felett az égbolt felhőtlen, többfelé van kedd…” (Bemondó II.)

„Jobb kéz felől önöknek, ha szemben ülnek a tévével…” (Palik László)

„Valaki elmegy a háziorvoshoz, és azt mondja, hogy legyen szíves engem leszúrni…” (Ismeretlen tévéjátékos)

„Az előbb elkezdtem mondani, csak közbevágtam…” (Sváby András)

„… Mindenki magához nyúl, aki eddig nem fizetett” (Horn Gyula).

„… mellette egy álompár férfiú…” (Vágó István)

„Jó a hangod, kifejezetten az olasz nyelvekhez…” (Szalay Kriszta)

„Súlyos testi sértés gondatlan okozása miatt indult eljárás” (Ismeretlen rendőr).

„… illetve a felhőszakadásokon is sütni fog a nap” (Aigner Szilárd).

„… legjobb a főzelék, ami hosszú csíkokra van vágva…” (Pécsi Ildikó)

„Petőfi rádió, Budapest. Tizenkét óra. Buga Duda… Buga Dudus Gyula népi zenekara játszik…” (Bemondó III.)
„… jelenleg naponta hatszáz liter tej fagy, illetve fogy…” (Bemondó IV.)

„A rádiók zokogó horvátok százait szólaltatják meg a televíziókban” (Pachmann Péter).

„Gondoltam, ha magamból is állatot csinálok, akkor csak nem fogják azt mondani, hogy ez egy állat…” (Friderikusz Sándor)

„… Délelőtt az esztergomi bazilikában a vatikáni államtitkár tartotta meg az ünnepi mesét… misét…” (Bemondó V.)

„… Na, Ildi… gyerünk, egy terpesztést, jó pillanatban… együttes támadás… és a találat Ildikónál, sajnos… 3:3… (Sóhaj) Na, szurkolhatunk a negyedikért!… Hát az előbbi sikerült, talán, talán most is… Ildi jön előre, Knyazeva hátrál, megáll a két méternél, Ildi cselez, támad, szúr – gooóól!… Aj, gól, azt kiabáltam, gól, gól, ez, kérem szépen, találat: 4:3 arányban győz Bóbis, igen-igen izgalmas küzdelemben” (Gulyás Gyula).

„… Tichynél a labda, a Honvéd középcsatára egy cselt csinál, még egyet, kikeveredik egy kicsit jobbra, lő… Kapufa!… Lajos, Lajos! Kapufa… De hát nem is Tichy volt, aki kapura lőtte a labdát, kedves hallgatóim, ő már nem játszik a Honvédban, freudizmus kérem, freudizmus… Csak szeretném még, ha futballozna…” (Szepesi György)

„… Jó reggelt, kedves hallgatóink! Ma 1927… hát nem vagyok magamnál…” (Bemondó VI.)