Lázadó „csinovnyikok”

Megismételt rendkívüli küldöttközgyűlésén új elnököt és vezetést választott a Magyar Orvosi Kamara (MOK), és a tagság felkéri Medgyessy Péter kormányfőt, hogy az orvosok és egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvényjavaslatot küldje vissza a szaktárcának, és az új előterjesztés a kamarai tervezet figyelembevételével készüljön el.
A déjá vu érzés most eluralkodhat mindenkin, hiszen alig két hónapja az úgynevezett kórháztörvény elfogadása ellen tiltakozott az orvostársadalom, majd felszólították a miniszterelnököt a kórháztörvény visszavonására.
A visszavonásból nem lett semmi. Bár a kamara elfogadhatatlannak tartotta: profitorientált vállalkozások működjenek a privatizált egészségügyben, és azt is, hogy az egészségügyi termékek gyártói és forgalmazói piacot szerezhessenek, a javaslat elhalt. Abból fikarcnyit sem fontolt meg a szaktárca, majd a kormány, a parlament kormánypárti frakciói pedig – a köztársasági elnök aggodalmai ellenére is – újragondolás nélkül fogadták el a jogszabályt.
Az orvosi kamara tagsága e törvény előkészítése kapcsán vált igazán megosztottá, a most szombati választást követően pedig a határozottabb érdekképviseletet szorgalmazó doktorok kerültek be az új vezetésbe. A kamara az orvosok és egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvényjavaslat újragondolása mellett most azt várja a kormánytól, hogy az orvosi tevékenységet ne korlátozzák szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó gazdasági megfontolások alapján.
Az orvosok jogállásáról szóló törvény megalkotásának egyik legfőbb célja, hogy a magas etikai kívánalmakat feltételező hivatást védje a laikus befolyásoktól. Ám e még el nem fogadott törvénynek is két változata van. Az egyik a MOK elvárásait tartalmazza, a másik pedig az ettől megtisztított változat a kormány asztalán. A törvény kamarai változata azért fontos, mert egy laikus és nyereségorientált kórháztulajdonos ellen is védi a beteget. Fékeket tartalmaz arra az esetre, amikor a profitorientált tulajdonos a gazdagodás céljából szívesen korlátozná az orvos szakmailag indokolt, de költséges tevékenységét.
A parlament előtt az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvényjavaslatnak egy másik változata fekszik, elfogadását a szeptemberi ülésszakra tervezik. Az orvosi kamara tervezetével szemben ez nem biztosítja a megfelelő szinten sem a fenti kívánalmakat, sem az orvosok munkafeltételeit és egyéb egzisztenciális érdekeit. Az önkormányzatok például a jövőben bérleti díjat követelhetnek az ingatlanjaikban praktizáló, és műszereiket használó háziorvosuktól, a bérleti díj pedig személyre szabottá válhat: értéke az öt forinttól a több százezerig terjedhet. Talán nem nehéz elképzelni, hogy milyen politikai szelektálást tesz lehetővé majd ez a törvény. Persze lehet, hogy éppen ez a cél.
„Az orvos különlegesen képzett, szellemi munkát végző ember, tevékenységének csak következménye, eredménye a betegségek megelőzése, felismerése” – írja egy háziorvos a készülő törvénnyel kapcsolatban a kamara internetes honlapján. Szerinte ezt a művészi hányadot szeretnék kiiktatni az orvoslásból, hogy az mérhetővé, „konkrét adattá” és így finanszírozottá tehető legyen. Ezzel pedig totálisan irányíthatóvá válik a doktor. A politika, az ideológia, a demokratikus hatalom megszerzésének és megtartásának kulcsfontosságú harctere tehát az egészségügy, ezen belül pedig az orvos. A politika igénye tehát a gyógyító ember személyének lehető értéktelenítése – írja a gondolkodó orvos.
A kormány által előterjesztett javaslat szelleme politikai igényektől terhes. Benne az „egészségügyi dolgozó” fogalmával igyekszenek kiiktatni az orvos egyébként világos és nemzetközileg is érthető meghatározását. Sokak szerint a javaslat ugyan nyelvében és agyonbonyolított szabályozási kedvében erősen emlékeztet a hetvenes évek stílusára, a sután megkülönböztető dolgozó segédfogalmával azonban már messze elhagyják a társadalmi jó ízlés követelményeit is.
Az internetes honlapon megnyilatkozó szakemberek véleménye szerint a törvénytervezet tartalmából politikai szál mentén szerveződő, „csinovnyik” típusú orvosok jövője dereng fel, s ha a kormány javaslatát elfogadják, lehetővé válik az orvosok „kordában tartása” is.
A felülről irányított, politikai töltetű egészségügy szükségszerűen vezet a jövőben ellátási káoszhoz. A jelek szerint erre történnek kísérletek a Medgyessy-kormány idején. Ha a MOK átfogó strukturális és funkcionális reformja megtörténik, a politikának is ellentmondhat az orvostársadalom. Ennek első jele az új elnökség megválasztása s az, hogy követeléseik érdekében az orvosok ma már nem riadnak vissza a munkabeszüntetéstől sem.