Pekingi kacsa

Nem lett igazuk azoknak, akik Medgyessy Péter kínai látogatásának kudarcát jósolták. Komoly sikerként könyvelhetjük el, hogy – amint azt az MTI hírül adja – a vendéglátó kínaiak a „széles nyilvánosság előtt bókoltak Medgyessy Péternek mint férfinek”, amikor felkereste a pekingi Égi Imádságok Templomát. Nem akármilyen áttörésnek számít a magyar–kínai kapcsolatokban, hogy egy bizonyos Mi Csia nevű idegenvezető nő kijelentette, Medgyessy „a legcsinosabb miniszterelnök”, akit valaha látott. A megszólított a tőle megszokott retorikai szellemességgel nyugtázta a váratlan bókot. Megígérte, hogy ezek után gyakrabban látogat majd el az Égi Imádságok Templomába. Már-már thürmeri érzékenységre vall az a jelenet is, amikor Medgyessy Péter pekingi kacsát falatozott a Tienanmen tér tőszomszédságában. Hogy mi történt még Kínában? A miniszterelnök hosszasan méltatta Petőfi Sándor és Kertész Imre munkásságát, és néhány percre fogadta őt Hu Csin-tao elnök-pártfőtitkár is.

Most pedig lássuk, miről nem esett szó Pekingben. Két kacsaevés között nem sikerült szóba hozni, hogyan lehetne javítani a számunkra katasztrofális exportmérlegen. Ez azért fontos, mert Kína a hetedik legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, de a magyar kivitel még a tizedét sem éri el a kínai áruszállításnak. Miután a Medgyessy-kormány feltétel nélkül elfogadja az „egy Kína” elvét, Pekingben nem hozták szóba Tajvan és Tibet kérdését sem, sőt a két miniszterelnök közös nyilatkozatában megállapította: „Az emberi jogokkal kapcsolatos nézeteltérés nem kell, hogy kihasson a kétoldalú kapcsolatok fejlődésére.” Összességében megállapíthatjuk, hogy a látogatás el nem vitatható, ám mégiscsak puszta tényén kívül semmilyen eredményt nem hozott a nagy dérrel-dúrral beharangozott látogatás.
A Medgyessy-kormány ugyanabba a csapdába esett, mint a felemás oroszországi kapcsolatfelvételekor. Akkor is az előző kormány mulasztásáról beszéltek, s jóllehet, a magyar–orosz politikai-gazdasági viszonyrendszer valóban megújításra szorult, Medgyessy moszkvai utazásán is túltengett a píár. Most Pekingben is bebizonyosodott, hogy a kormány számára a forma fontosabb, mint a tartalom, s már a látogatás tényének hangoztatásán sem képes túllépni.

Medgyessy Péter a régi időket idéző, hatalmas állami delegációval utazott Kínába is. A szocialista időkben megszokott módon a nagyvállalatok vezetői és a minisztériumi bürokraták tárgyaltak a vendéglátókkal. A kínai fél alighanem meglepődött ezen, hiszen arrafelé már réges-régen túlléptek a puszta formalitásokon, arról nem is beszélve, hogy őket az üzleti lehetőségekkel, nem pedig a hivatalos állami küldöttséggel kellett volna lenyűgözni.
A látogatás előtt másról sem esett szó, mint arról, hogy Magyarország kész megosztani tapasztalatait Kínával. Öntömjénezés helyett valójában nekünk kellene tanulnunk a hatalmas országtól, nem pedig fordítva. Jól példázza ezt Kína magyarországi nagykövete, Csao Hszi-ti véleménye. Szerinte a magyar vállalkozóknak több pénzt kellene fordítaniuk marketingre és reklámra, és bátran üzleteket kellene nyitniuk Kínában, ahogyan a kínaiak is teszik hazánkban. A magyar fél részéről tehát nem ártana több szerénység és realitásérzék. Ünnepelni akkor is ráér a kormány, ha a píárlátogatásokon túl egyszer végre eredményeket is felmutat a kétoldalú kapcsolatokban.