Délidő

A helyszín ezúttal nem Olaszország, nem is Latin-Amerika, hanem az Egyesült Államok, annak is legpuritánabb vidéke, Új-Anglia, ezen belül is Boston, Amerika szellemi fővárosa, a Harvard, a MIT és a Tufts, valamint több mint kétszázezer egyetemi hallgató otthona.

Az utcák, amelyeken a dollárbankóval teleaggatott Szent Antal-szobrot minden év augusztus utolsó vasárnapján körbehordozzák, Boston legrégebbi negyedében kanyarognak, a North Enden, a városnak abban a részében, ahol a puritán telepesek legelőször megvetették lábukat. A puritánok idővel előkelőbb környékre költöztek, a helyükre a XX. század első évtizedében olasz bevándorlók érkeztek. A San Antonio Di Padova Montefalcione Társaságot 1919-ben alapította a Montefalcionéból elszármazottak egy csoportja.

A bizarr, szinte pogány körmenetet, amelyen a társaság több ezer támogatója bankjegyeket aggat a szent szobrára fohászainak teljesítését elősegítendő, azóta éppúgy megtartják minden évben, ahogy Montefalcionéban is. A betegek és nyomorékok gyógyulásban bízva az utcán várják, hogy elhaladjon előttük az egyre vastagabb pénzruhát viselő szent, a gondos szülők pedig a szobor arcához emelik gyermeküket, hogy a jó egészség reményében csókkal illethessék a szentet és a karján ülő kisded Jézust.

A North Enden élő amerikaiak az olasz bevándorlók másod- vagy harmadgenerációs leszármazottai. Sokuk már csak törve beszéli ősei nyelvét. Mégis minden év nyarának végén az olasz dél Észak-Amerikába költözik.