Telefonbetyárok

Óvatosabban tessenek telefonálni, merthogy mostanság megint lehallgatják a készülékeket – akár a daliás bolsevik esztendőkben. Nem riogatni akarok bárkit is, mindössze megszerzett tapasztalataimat – illetőleg a környezetemtől kapott információkat – teszem közkinccsé.

Az állampárti beidegződések sokáig hatnak, kedveseim, hiába volt itt – állítólag – rendszerváltás, a múlt kísért. Meg aztán az elvtársakból is maradt itt egy rakással. Magát a módszert én nem is bolsevik tempónak nevezném, sokkal inkább nemzetiszocialistának, vagy ha úgy jobban tetszik, nácinak. Lehallgatni, megfigyelni, követni, nyilvántartásba venni. Mondom, kísért a múlt.

Kovács bácsi és csapata nem tudja átlépni a saját árnyékát, a „bevált” módszerekkel dolgozik, ahogyan annak idején, Rákosi (Kócos) Mátyás, illetőleg derűs tekintetű Kádár Jani bátyánk országlása alatt.

Lehallgatni, megfigyelni, szellemileg megmotozni. Legyen ott a polgárban a csengőfrász, hátha éjszaka megáll a háza előtt a nagy fekete autó, benne szimpatikus bőrkabátos fiúkkal, talán még elbeszélgetésre is invitálják az embert az Andrásy út 60.-ba. (Ahol most a Terror Háza Múzeum áll, amit a kormányoldal – Pető Ivánnal, Pető László exávós magzatával az élen – igencsak szeretne bezáratni.)

Szóval megint jönnek, hallgatóznak. Benne van a génjeikben. Bolsevik tempó? Náci rigolya? Mindkettő?
Ha már ekkora az igény a lehallgatásra, miért nem mondjuk nemeslelkű Kulcsár Attilát hallgatgatták le az elmúlt esztendőkben, esetleg jópofa VIP-cimboráit?

Mondom: óvatosan a telefonokkal, ha bizalmas témáról van szó. Tessék virágnyelven fogalmazni, ahogyan jó Ságvári Endre tette az illegalitásban. Vagy egyszerűen pszt!