A jéghegy csúcsa

A múlt héten jelentették be: több hónapos nyomozás után az egyik legkiterjedtebb internetes pedofilhálózatot göngyölítették fel a német rendőrök. A hálózatnak 166 országban voltak felhasználói.

Az első láncszem egy 26 éves magdeburgi felhasználó volt, bizonyos Marcel K., akiről az akciót („Marcy”) is elnevezték. A férfi ellen, aki – mint később kiderült – egy zárt rendszerű pedofilhálózat alapítója volt, a német internetszövetség tett feljelentést. Marcel K. számítógépén a pornográf képeken kívül ezer „cserepartner” e-mail címét is megtalálták a nyomozók. Ahhoz ugyanis, hogy valaki beletekintsen a pedofil képekbe, egyfajta belépőjegyként az „ügyfeleknek” is képeket, felvételeket kellett küldeniük. Ezek az adatok jelentették végül a nyomozás kiindulópontját: a rendőrök csak Németországban 502 lakást kutattak át, 745 számítógépet, 35 500 CD-t, 8300 merevlemezt és 5800 videokazettát foglaltak le. Horogra akadt olyan gyanúsított is, aki egymaga 26 ezer képet birtokolt.
„Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa” – állítják a nyomozók. Munkájukat nehezíti, hogy a világháló anonimitást biztosít a felhasználóknak, akik rendszerint középosztálybeli férfiak, családapák. A most lefüleltek között például akadt tanár, edző, sőt rendőrségi alkalmazott is.
A nyomozók a gyanúsítottak közvetlen környezetében is kiterjedt vizsgálatot folytatnak, előfordult ugyanis, hogy egy férfi a saját lányát fotóztatta le, ám nem ritka az sem, hogy a szülők eladták gyermeküket. Az áldozatok – főként fiúk – leginkább kelet-európaiak, de nem kevesen vannak, akik Thaiföldről származnak. A gyerekeket árucikként kezelték, rendszeresen bántalmazták, megerőszakolták őket. Az akcióban letartóztatott pedofilok legfiatalabb áldozata egy négy hónapos csecsemő volt!
A nyomozók elmondása szerint a gyanúsítottak a legváltozatosabb kifogásokkal próbálnak kibújni a vádak alól: volt, aki azt állította, hogy csak „szociológiai érdeklődésből”, mások pusztán „bizonyítékok gyűjtése” céljából keresték fel a pedofiloldalakat. A tettesek többnyire azzal védekeznek, hogy ezek csak képek, a gyerekhez nekik semmi közük. Megfigyelők azonban óva intenek az internetes gyermekpornográfia bagatellizálásától. A nyomozók tapasztalatai szerint ugyanis a képek csak az első lépcsőfokot jelentik, egy bizonyos idő után ugyanis a „nézelődés” már nem elég. „Olyan ez, akár a spirál” – idézte a német Süddeutsche Zeitung a nyomozás egyik vezetőjét, aki úgy vélte, hogy egy adott pillanatban az addigi passzív nézelődő tevékeny részes kíván lenni.
A politikusok egyébként a büntetések szigorítását követelik, hiszen Németországban a pedofil képek birtoklóit jelenleg pénzbüntetéssel vagy legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtják, igaz, a terjesztőket akár tíz évre is lecsukhatják. Ám, hogy mikor születhet ítélet a Marcy akció keretében lefülelt pedofilok ügyében, azt senki sem tudja megmondani. Az adatok kiértékelése a nyomozók legszerényebb becslései szerint is még legalább fél évig eltart.
Hasonlóan sziszifuszi munkával kell a brit rendőröknek is megbirkózniuk, akik az év elején több mint ezerhatszáz férfit tartóztattak le az úgynevezett Érc-művelet keretében. A nyomozás olyan internetes oldalak felderítésére összpontosult, melyek – hitelkártyás fizetés ellenében – gyermekpornót kínáltak. A nyomozók a hitelkártyák adatainak kiértékelése után jutottak el a gyanúsítottakhoz, akik közül negyvenhatot azzal vádolnak, hogy közvetlenül is részt vettek a gyerekek molesztálásában. A rendőrök szerint még két évre van szükségük ahhoz, hogy a befejezzék a nyomozást.
A brit rendőrség látókörébe egyébként igazi nagyhalak is kerültek.
A pedofilbotrányok a katolikus egyházat is alapjaiban rázták meg: a legnagyobb vihart talán Boston püspöke, John Geoghan váltotta ki, akit azzal vádoltak, hogy harminc év alatt több mint 130 gyermeket zaklatott szexuálisan. (A pedofíliáért elítélt férfit az idén augusztusban a rabtársa ölte meg a börtöncellában.) Noha a Vatikánt több alkalommal a pedofilügyek eltussolásával vádolták, a Szentszék tavaly gyors vizsgálat lefolytatását rendelte el a leghalványabb gyanú esetén is. Az idén pedig bejelentették: a Vatikán elfogadta azt a módosított normarendszert, amelyet az egyháznak kell használnia, ha tudomást szereznének a papi eltévelyedésekről.
A botrányok nem kerülték el a politikát sem: Portugáliában pedofília vádjával májusban helyezték előzetes letartóztatásba Paulo Pedroso volt minisztert. Azzal vádolták, hogy az árvákat és hátrányos helyzetű gyerekeket befogadó Casa Pia kis lakói közül tizenötöt szexuálisan zaklatott. (A társadalmi felháborodást csak fokozta, hogy miniszterként Pedroso felügyelte az állami gyermekotthonokat.) A menhely köré egyébként szabályos pedofilhálózat épült ki: az intézet egyik alkalmazottja ugyanis rendelésre gyerekeket közvetített. Az „ügyfelek” között neves közéleti személyiségek, újságírók, politikusok és művészek is voltak.
Portugáliában, akárcsak Németországban és Nagy-Britanniában kiterjedt nyomozást ígértek a hatóságok, ám nem tudni, hogy az őrizetbe vételek után mikor születhet ítélet. A kérdés már csak azért is égető, mert az egyik legnagyobb vihart kavart botrányban, a belga Marc Dutroux ügyében – akit egyebek mellett pedofíliával, valamint többszörös gyermekgyilkossággal vádolnak – hét év után sincs érdemleges előrelépés. Perének tárgyalása jövő márciusban kezdődik.