A sportminiszter méltatlan a posztjára

Athénban 2004-ben olimpiát rendeznek, amelyen részt vesznek a magyar élsportolók is csaknem minden sportágban – a hagyomány kötelez –, Magyarország kis ország, de nagy sportnemzet vagyunk. Az ország népe, a nemzet várja a megszokott jó eredményeket, büszke és boldog akar lenni minden magyar ember. Sajnos az előjelek rosszak. Nemcsak a pénzgondok miatt, hanem a miniszterelnök által kinevezett sportminiszter miatt is, aki nem áll a helyzet magaslatán. Azon túl, hogy sem felkészültsége, sem gyakorlata nincs e témakörben, alig foglalkozik a rábízott magyar sport irányításával, sőt ellenkezőleg: vele foglalkozik a magyar közvélemény, a média s újabban az Országgyűlés is. Hiába mondja magáról önelégült mosollyal az arcán, hogy leküzdötte a maratoni távot (csaknem öt óra alatt), nem néznek fel rá az emberek, én mint egykori atléta, össze tudom hasonlítani ezt az eredményt az élvonallal. A magyar bajnok is több mint 20 kilométert ver rá, ez körülbelül annyi, mintha magasugrásban egy métert ugrana valaki. Ezért is visszatetsző az arcán az öntelt mosoly.
Magyarországnak olyan sportminiszterre lenne szüksége, akire felnéznek az emberek, a sportolók is, aki valaha világraszóló eredményt ért el. Itt egy összehasonlítási példa: Franciaországban (ahol élek) a sportminiszter olimpiai bajnok (vívó). Már ez évben számos alkalommal beszélt a tévében a sportolók olimpiai felkészítéséről, várható eredményekről, lelkesen támogatja a jelentős sporteseményeket, értékel, javasol stb. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc magyar sportminiszter, bár sokat szerepel a médiában – különösen a tévében –, de nem a sporttal kapcsolatosan, hanem az elhíresült botrányos üzleti ügyeit magyarázza, s minden tévészereplése azzal fejeződik be, hogy azt mondja a riporter: „ma sem volt idő a sportról beszélni”. (Nem hallomásból merítem, július óta Magyarországon vagyok.)
Remélem, Medgyessy Péter nem annyira naiv, hogy Gyurcsány Ferencet ideális sportminiszternek tartja, akinek vezetésével a magyar sport világraszóló sikereket ér el az Athénban megrendezendő olimpián. Ha szereti Magyarországot, amelynek jelenleg az első embere, a sportot is kedveli valamennyire, akkor érezze kötelességének az ország érdekében új sportminisztert kinevezni. Mint magánember szeretheti Gyurcsány Ferencet, lehet a barátja végtelen időkig (ez magánügy), de ne a magyar sport legyen az áldozata a kettejük kapcsolatának. A nép, a nemzet szereti a sportot, senki kedvéért nem mond le a vele járó örömökről.
Ha a miniszterelnök az elveszített népszerűségéből valamennyit vissza akar szerezni, sürgősen nevezzen ki új sportminisztert az általa is hangoztatott elv alapján: „Megfelelő embert megfelelő helyre.” Mivel olimpiára készül a magyar sport, kézenfekvő lenne, hogy az új sportminiszter egy olimpiai bajnok legyen, akire felnéz a közvélemény és nem utolsósorban a magyar élsportolók, s a jelenlegi politikai helyzetben erkölcsös ember hírében álljon.
Ha Medgyessy ezt a lépést megteszi, a Gyurcsány-ügy is lekerül a napirendről, a kormány, amelyet vezet, nyugodtabban dolgozhat az ország javára.
Joseph Kádár
festőművész, Hajdúszoboszló