Az al-Kaida vezérének hosszú árnyéka

Míg az 1980-as években, a szovjetek elleni harc, az afgán dzsihád idején az amerikaiak csak a finanszírozással foglalkoztak, és a katonai, szervezési, logisztikai feladatokat kizárólag pakisztáni szövetségeseikre bízták, jelenleg az FBI és az amerikai hadsereg olyan közvetlen műveleteket végez pakisztáni területen, amelyekben a pakisztáni fegyveres erők legfeljebb statiszták.

Ami a pakisztáni fejleményeket illeti, el kell különítenünk a tálibok és az al-Kaida kérdését. Míg a táliboknak a bonni konferencia által felvázolt politikai rendezés ellentmondásai, a pastunok alulképviselete, a király „elárulása” feletti elégedetlenséget meglovagolva sikerült újjászervezni soraikat az ország déli, délkeleti régióiban és a szövetségi irányítás alatt álló független törzsi sávon (FATA), valamint a pastunok és a beludzsok által lakott pakisztáni tartományokban, az al-Kaida áttette székhelyét a sűrűn lakott pakisztáni nagyvárosokba. Pakisztán politikája kettős. Míg a tálibok újjászerveződését nemcsak nyugati határain, de az északnyugati határtartományban és Beludzsisztánban is eltűri, az al-Kaidával szemben látszólag szabad kezet ad az amerikaiaknak.
Míg a nemzetközi terrorizmus közellenség, a tálibok nemcsak Musarraf elnöki hatalmát veszélyeztető riválisok, de az afganisztáni politikai rendezés tartalékát is alkotják, és ma már Karzai afgán elnök is másképpen nyilatkozik róluk, mint korábban. Hangsúlyozza, hogy a tálibok is az afgán nemzet, az afgán történelem és politika részét alkotják, és csak a néhány tucatnyi háborús bűnökért felelős vezetőt kell kizárni a politika világából. Ezek a nyilatkozatok erőteljesebbek lettek azt követően, hogy az új alkotmánytervezet kizárja a fegyvereseket a politikai életből, ezzel szemben Rabbani volt elnök a mudzsahidek jelöltjeként indulni készül Karzai elnökkel szemben a jövő évi választásokon. Karzai elnök ezután kijelentette, hogy Afganisztánnak igen sok kárt okoztak az utóbbi évtizedekben az ideológiai alapon szerveződött politikai pártok (nemcsak a mudzsahidek, a marxisták, vagyis a volt ANDP-sek, hanem a királypártiak is pártot kívánnak bejegyeztetni az új párttörvény értelmében), s szerinte ezek helyett nemzeti mozgalomra, egységes erőre van szükség a nehéz feladatok megoldásához. Egyre feszültebb a Karzai elnök és az Északi Szövetség közötti viszony a honvédelmi minisztériumban eszközölt változtatásokat és azt követően, hogy az afgán elnök korlátozta mind a négy elnökhelyettes hatalmát. Hamid Karzai meggyőződése, hogy az ország biztonsággal kapcsolatos problémái megoldásának kulcsa Iszlámábádban van, anélkül Afganisztán nem lesz úrrá a nehézségeken, ha meg nem nyeri ehhez Pakisztán tényleges együttműködését.
Ennek oka, hogy Musarraf elnök az al-Kaida elleni harcot az amerikaiakra hagyja, ugyanis tart a hadseregen és különösen a titkosszolgálaton belüli befolyásos iszlám fundamentalista csoportoktól.
Ezért az al-Kaida tagjai elleni hajtóvadászat is ellentmondásos. Még mindig nem került kézre sem Oszama bin Laden, sem Omar molla, a tálibok vezetője. Az elfogott ötszáz al-Kaida-aktivista javarészt még a 80-as években a szovjetek ellen harcoló szegény arabokból áll, csak néhány igazi prominens akad közöttük. Ami e vezetőket illeti, márciusban Khálid Seikh Mohamedet, a szeptember 11-i események kitervelőjét Rawalpindiben fogták el, Abu Zubaidát az ugyancsak pandzsábi Faiszalabadban, Ramzi Binalszibht és Valid bin Attast Karacsiban. Feltehetőleg azok a hírek is legendák, hogy Bin Laden, miután megsebesült a Tora Bora barlangjában, az afganisztáni Kunarba ment, jelenleg pedig Vazirisztánban rejtőzik. E legenda ürügyén a független sáv hét törzsi ügynöksége közül, ahova annak idején egyetlen brit katona sem tehette be a lábát, ötben amerikai támaszpont létesült, majd az amerikai műveleteket követően pakisztáni katonák szállták meg a törzsi ügynökségeket, amelyeknek belső gyarmatosítása – utak, iskolák, hidak építése – megkezdődött.
Ma már tény, hogy a sebesült Oszama bin Laden tavaly augusztusig a karacsi Binori madraszában rejtőzött. Ez az ország legnagyobb militáns szemináriuma, amelyet Bin Laden finanszíroz. Ez volt az egyetlen hely, ahol Musarrafnak keresnie kellett volna, de nem kereste. Mivel tudta, hogy ott van.
Él-e még a veseelégtelenségben szenvedő, dialízisfüggő, egy bombarepesztől súlyosan sebesült Oszama bin Laden vagy sem? Csak Allah, Musarraf elnök és Ehszanul Hak tábornok, a pakisztáni titkosszolgálatok parancsnoka tudja a választ. Ha Musarraf komolyan segíteni akart volna az amerikaiaknak, Oszama bin Laden már rég halott lenne, vagy Guantanamón lenne egy ketrecben.
Tavaly november óta Oszama bin Laden és helyettese, Ajman Al-Zavahiri kazettái rejtélyes körülmények közepette feltűntek, Pakisztánból úgy bukkantak fel az al-Dzsazíránál és más arab hírcsatornáknál, mint nyuszik a bűvész cilinderéből. Képek hangok nélkül és hangok képek nélkül. Képek dátum nélkül. Senki nem ismeri tényleges eredetüket. A hangok legalább aktuális eseményekre reagálnak. Eredetiek a hangok? Az amerikai hírszerzés szerint többnyire igen. Ám más hangszakértők, így a svájciak is, kétségbe vonják. Az al-Dzsazíra is bevallotta, hogy egyes kazettákat ismeretlen személyektől kaptak, más interjúkat Pakisztánból telefonon. Érdekes, hogy az amerikai hírszerzés, amely rögzíti az összes pakisztáni telefonbeszélgetést, ezeket sohasem rögzíti. Ez év februárjáig ezen hangok – Oszama bin Ladené vagy akár helyetteséé – haragja Izrael, Amerika és a nyugatiak ellen irányult. Februárban támadták első ízben Pakisztánt és Musarrafot pakisztáni Hamid Karzainak nevezve. Szeptemberben két további kazetta nemcsak gyalázta Musarrafot, hanem lemondásra szólította fel.
Sajátos, hogy ezek a személyes támadások akkor jelentek meg Musarraf ellen, amikor az Egyesült Államokban egyre erősödnek a kételyek Musarraf egyenességét illetően, és erősödnek a vélemények, hogy az al-Kaidát és a tálibokat illetően Janus-arcú szövetségesnek bizonyult. Sokan vélik úgy, hogy ezeket a kazettákat – legalábbis néhányat közülük biztosan – az ISI, a pakisztáni titkosszolgálat készített és terjesztett. Méghozzá azzal a céllal, hogy figyelmeztesse Washingtont, ha túl nagy nyomást gyakorol Musarrafra, hogy lépjen fel keményebben a terroristákkal szemben, megdönthetik hatalmát, és akkor az Egyesült Államok elveszíti szövetségesét az országban.

A szerző Afganisztán-szakértő