Bocsánat

Török Zsolt nem kér bocsánatot. Ezen információnak alapvetően semmiféle hírértéke nincsen, hiszen Török Zsolt az MSZP parlamenti képviselője, s mint tudjuk, rendes szocialista csak akkor kér bocsánatot, ha degeszre eszi magát, és valamely illetlenséget követ el. A bocsánatkérésnek van valami klerikális zöngéje, szekularizált baloldalitól távol állnak az ilyen gesztusok, bár azt elvárja, hogy tőle elnézést, bocsánatot kérjenek, megkövessék, mert a nagylelkűség pózait ő sem nélkülözheti.
Ám ahhoz, hogy valaki bocsánatot kérjen, lelki nagyság, jellemesség, gerincesség, következetes értékrend szükségeltetik, szóval olyan tulajdonságok, amelyek nem szerepelnek a szocialista kánonban, márpedig Török Zsolt tőrőlmetszett szocialista. Többek között ezért nem fog bocsánatot kérni Szász Károlytól, jóllehet pofátlanul belegyalogolt a PSZÁF elnökének szakmai, emberi tisztességébe, de csak azt tette, amit elvtársai is tettek volna, amit elvárt tőle a párt. Török Zsolt az Egri Városi Televízióban fejtette ki Szász Károlyról alkotott véleményét, amelynek csak a velejét idézzük: „Szász Károllyal és a vele hasonlókkal szemben úgy kellene eljárni, hogy vagyonelkobzás, és onnantól kezdve tárgyalunk, hogy meddig fog a börtönben ülni.”
Ez a kijelentés – azon túl, hogy porig alázza a magyar nyelvet – merénylet a jogállamiság ellen. Ugyanis Török Zsolt a szöveg egyéb részeiben sem vádolja meg Szász Károlyt. Nem állítja, hogy a PSZÁF elnöke csalt, lopott, korrumpálódott, nagy va-gyoni kárt okozott, sikkasztott, befolyásával visszaélt, üzérkedett, félrevezette a közvéleményt, megrágalmazott valakit, békés kocogókat bántalmazott. Török Zsolt a beszéde elején megjegyezte, hogy Szász Károlyt komikus embernek tartja, de ez még köztisztviselő esetében sem büntetendő. Ennek ellenére Török Zsolt, aki saját bevallása szerint a jogszabályokat – nem betéve, de nagyon – ismeri, vagyonelkobzásra és börtönbüntetésre ítélné Szász Károlyt.
Nem számít, hogy Szász Károly semmiféle törvénytelenséget nem követett el, kellemetlenséget okozott a szocialistáknak, ezért Török Zsolt és a (nem vele!) hozzá hasonlók szerint börtönben a helye. Török Zsoltnak, a maga sajátos szemszögéből nézve, igaza van. A munkásmozgalom története gyakorlatilag nem áll másból, mint ártatlan emberek elítéléséből, egyének, társadalmi csoportok, osztályok ideológiai alapon történt likvidálásából. Török Zsoltnak nosztalgiája van a „daliás idők” iránt, következetes szocialistaként követné a nagy elődök útmutatásait és praxisát. Az ifjú szocialista kebelében igazi csekista szív dobog, megszolgálta pártja bizalmát. Szép jövő vár rá, néhány év múlva az MSZP egyik hangadója, meghatározó politikusa lehet.
Török Zsolt nem kér bocsánatot Szász Károlytól, mert szerinte a közszereplőknek az átlagosnál élesebb kritikát is tűrniük kell. Való igaz, a közszereplőknek sok mindent tűrniük kell, de az egyszerű állampolgároknak még mit kell elviselniük? A magyar nép évtizedek óta köteles eltűrni a bolsevizmus különböző változatainak – nem egyszerűen az éles kritikáját – a gátlástalan fizikai, szellemi, morális, verbális garázdálkodását.
Ki fog ezért bocsánatot kérni? Talán egyszer ez a birkatürelmű nép is észhez tér, s kimondja a verdiktet: „vagyonelkobzás, s onnantól kezdve tárgyalhatunk…”