Brüsszeli nyomás Ankarára

Brüsszel a közelmúltban napvilágot látott országjelentésében a három tagjelölt haladását a szokásos formában értékelte, Törökországot a bürokraták azonban továbbra is az egyetlen olyan aspiránsnak minősítették, amely nem felel meg az EU-csatlakozás koppenhágai ismérvei közül a politikai feltételeknek. Az Európai Bizottság – Ankara az unióhoz való, hosszú időre visszatekintő közeledésének történetében talán a legkeményebben – a török belépési szándékot ráadásul össze is kötötte a ciprusi kérdés megoldásával.
A megosztott sziget újraegyesítése érdekében tett sikertelen „tavaszi hadjáratot” követően tehát úgy tűnik, Brüsszel továbbra sem mondott le a sziget elszakított északi részéről. Az unió illetékeseinél talán csak maguk a ciprusiak remélték jobban a falak leomlását még a csatlakozási szerződés aláírása előtt, de mint ismeretes, az álláspontok a mai napig nem közeledtek a kellő mértékben. A szigeten így most attól félnek, a déli résztől gazdaságilag jócskán lemaradt török területek még jobban elszigetelődnek, miután görög Ciprus a közös Európa teljes jogú tagjává válik. A félelmek azonban még jól is jöhetnek Brüsszelnek, hiszen ha feltételeket tud támasztani, könynyebben befolyásolhatja a feleket. Günter Verheugen bővítési biztos a jelentés nyilvánosságra hozatalakor ki is jelentette, a ciprusi csatlakozás új elemeként Brüsszel összekapcsolta Ankara tagsági kilátásait a kettéosztott sziget státusának rendezésével. Az uniós tagságra áhítozó Törökország persze kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a Ciprust kettészelő „zöld vonal” eltüntetése belépésének feltétele legyen. Brüsszel így rögvest meg is nyugtatta Ankarát, hogy nem erről van szó; sokkal inkább azt remélik, Törökország fejlődésének lendületet ad, hogy saját érdekévé vált az egyesítés felé tett lépések kezdeményezése. Mindenképpen pozitív előjel azonban, hogy Brüsszel egyértelművé tette: a déli rész csatlakozásával korántsem tekinti lezártnak a megosztott Ciprus sürgősen orvoslásra váró ügyét.