Én nem tudom...

Én nem tudom, illendő-e közhelyszerűen hivatkoznom Katona Bánk bánjának egyik sokat idézett passzusára: A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem. Ez a ravaszul megfogalmazott mondat azt (is) bizonyítja, hogy a magyar nyelvben milyen nagy szerepe van a központozásnak. A vessző ide-oda helyezésével kétféle, egymással ellentétes értelmet adhatunk a szövegnek.
Most pedig a Népszabadság egyik képaláírásán próbálom tanulmányozni ezt a jelenséget. Az eredeti mondat így hangzik: „Medgyessy Péter a haza bölcse szülőháza előtt.” Tegyünk két vesszőt a megfelelő helyre, s íme: Medgyessy Péter, a haza bölcse, szülőháza előtt. Lám, különleges eredményre jutottunk. Ha viszont átalakítjuk az alapmondatot, s megszabadítjuk egy csöpp stiláris ficamtól, máris félremagyarázhatatlan állításhoz jutunk: Medgyessy Péter a haza bölcsének szülőháza előtt. Ha netán ez a szöveg nem fért ki a kép alá, akkor így módosulhatott volna: Medgyessy Péter a haza bölcsének szülőházánál.
Eme kis kitérő után hadd hozakodjak elő mondandóm lényegével, amelynek kiindulópontja, hogy a haza bölcsének szülőháza előtt felizgult és felizgatott jobboldali radikális népek tojással és egyebekkel megdobálták a miniszterelnököt, s a tudósítások szerint némelyik tojás a ház falán loccsant szét. Állapítsuk meg legelőször is, hogy ez az eset nem használ az úgynevezett nemzeti oldal imázsának, rosszkor és rossz helyen tört ki a virtus Csurka katonáiból. Önmagukat tették ellenszenvessé, s növelték Medgyessy Péter emberi méltóságát. Mivel az uralkodó médiairányzat minden ostoba, gusztustalan és szélsőséges esetet jelenleg az ellenzéki érzelmű politikai csoportok egészére hárít, az üvöltözők és dobálózók mintegy azokat is bevonták a cselekménybe, akiknek a természetétől a hasonló magatartás idegen. A tett – és a többi hozzá hasonló – elsősorban nagyfokú bornírtságra vall, mivel nemcsak a normális élet, hanem a jobboldali politika esélyeit is rontja, értékeit és hivatkozásait kétségessé teszi.
Természetesen szó sincs arról, hogy ne lehetne a miniszterelnök vagy a kormány ellen tüntetni, politikusokat megdobálni rohadt paradicsommal vagy tojással. Ilyesmi a fejlettebb demokráciákban is előfordul, sőt nem csak belpolitikai ellentétek során esik meg. A tömegnek vagy egyéneknek joguk van ily módon (is) kifejezni helytelenítésüket és elégedetlenségüket. Csak ehhez a célba vett közéleti személyeknek valami olyasmit kell elkövetniük, ami valóban felháborodásra adhat okot. A politikában nincs eredendő bűn, az ellenszenv önmagában nem elég. Amikor 1992-ben Antall József fogadta az olimpiáról hazatérő sportolókat, s üdvözlőbeszédet mondott a sportcsarnokban, az otromba, felheccelt tömeg abszolút érdemtelenül s aljas politikai hátsó szándékot sejtetve fütyülte ki. Amikor Medgyessy Péter augusztus 20-án az örömkoncerten beszédet mondott, s mondandójába beleszőtte, hogy nem illendő hazudni, a tömeg egy része jogosan fújolt és fütyült, mivel ellenérzéseit Medgyessy szónoki balfogása váltotta ki, szinte provokálta. Ugyanis a miniszterelnöknek tudnia kellett, hogy a koncert közönsége nem kizárólag a híveiből áll, s ha nem egészen ostoba, azzal is tisztában van, hogy a politika másik térfelén őt magát tartják hazugnak.
Deák szülőháza előtt azonban nem követett el efféle balfogást. Sőt a haza bölcsét idézve az ellenséges érzelmű csoportnak mintegy erkölcsi leckét adott szeretetről és gyűlöletről. Konklúzióként állapítsuk meg: a magyar miniszterelnöknek jogában áll az utcán járni, ünnepségeken részt venni, beszédeket mondani; a politikai ellenérzésektől hajtott tömegnek jogában áll sértő, hazug állításai, előnytelen intézkedései, rossz döntései, nem igaz szavai ellen tiltakozni. De csakis ott és csakis akkor, amikor erre aktuális és valóságos indoka van. Az igazság és a tojás között elvi összefüggésnek is kell lennie.
Hogy mi lesz, ha mindez így folytatódik, én nem tudom…