Sivatagi ködösítés

Ahogy szaladunk előre az időben, úgy kapunk egyre több információt az Irakban lelőtt magyar egyetemista tragédiájáról. Szűk tíz nappal a történtek után már arról is jött hír, hogy Varga-Balázs Pétert nem egyedül érte az amerikai géppuskatűz, négy iraki is ült a kocsiban, ketten szintén meghaltak. Állítólag.
Vajon miért ennyire döcögős a tájékoztatás, kérdezném a terület felelősét, Kovács László külügyminisztert, ám ez nem egyszerű, sorszámot kellene tépni, sok a válaszra váró kolléga. Legutóbb Balogh László MDF-es képviselőnek volt szerencséje, feleltek neki: „Nincs olyan jogszabály – mondotta Kovács László –, amely arra kötelezné a magyar állampolgárokat, hogy külföldön végzett tevékenységükről tájékoztassák a külképviseletet.”
Varga-Balázs Péternek tehát nem kellett bejelentenie Kovács László külügyminiszternek, hogy le fogják lőni az Irakba demokráciát szállító amerikai zsoldos katonák. Varga-Balázs Péter saját hatáskörben halt meg az iraki világégés közepette, mindentől (főleg a magyar Külügyminisztériumtól) függetlenül, vagyis sorsáról nem kell hírt adnia a tárcának, előbb-utóbb kinyomozza a sajtó, hogyan, miképpen végezte a földi pályát.
Megkapó, ahogyan Kovács László vezérdiplomata kisasszézik a felelősség táncparkettjéről. Fotózni kellene.
Tíz nap után „jönnek a hírek”. Szép. De még ha jönnének – úgy kell előrángatnunk őket a hajuknál fogva. Most indul ki a kéttagú bizottság féknyomokat, lövésbecsapódásokat méricskélni.
Abban – gondolom – mindannyian egyetértünk, hogy nem kérünk több koporsót haza Irakból, se civilekkel, se uniformisba öltözöttekkel. De Varga-Balázs Péter halála ügyében elég volt a ködösítésből!