Többségi obstrukció

Még öt és fél hónapja van a brókerügy vizsgálatára alakult parlamenti bizottságnak, hogy megalkossa és elfogadja a napirendet. Heti két összejövetelt számítva alig ötven ülés van hátra, s nem biztos, hogy ennyi elegendő lesz a megegyezéshez. Röviden összefoglaljuk az eddigi eseményeket. Az első ülésről, október 29-én, kivonultak a kormánypárti vizsgálódók, mert sérelmezték, hogy megjelentek azok a személyek, akiknek kérdéseket kívántak feltenni. A második ülésről, november 5-én, hosszas és meddő ügyrendi vita után a meghallgatásra bekéretett személyek vonultak ki, sérelmezvén a bizottságban uralkodó hangnemet. Tegnap, november 10-én, a parlament ügyrendi bizottsága ült össze, s megállapította, hogy a vizsgálóbizottság első ülésén megsértették a házszabályt. Két hét eltelt, sérelmek vannak bőséggel, érdemi munkának nyoma sincs. Házszabályról, ügyrendről, napirendről folyik az olykor indulatos disputa – ezekről pedig még hónapokig lehet vitatkozni. Az obstrukciónak számtalan változata van, a vizsgálóbizottság kormánypárti tagjai válogathatnak a jogszerűnek látszó eszközökben, amelyekkel akadályozhatják a normális vizsgálatot. A végén – ha megállapodnak a napirendben, ha nem – úgyis bejelentik, hogy fehéren-feketén bebizonyosodott a Fidesz érintettsége, ellenben a vak is láthatja, a kormánypártoknak a brókerügyhöz semmi közük nincsen. Ezt akkor is bejelentenék, ha valami csoda folytán lefolytatnák a szakszerű vizsgálatot, s minden kétséget kizáróan kiderülne: a Fidesz makulátlan, viszont az MSZP és az SZDSZ nyakig sáros. Ismerjük a két kormánypárt sajátos viszonyát a tényekhez: folyamatos hazudozásaikban a valóság csöppet sem feszélyezi őket.
Persze egyszerűbb és hasznosabb a bizottsági tényfeltárás lehetőségeit is elszabotálni, mint rendszeresen lehazudni a csillagos eget, ezért csekély a valószínűsége annak, hogy a brókerügy vizsgálatára alakult parlamenti bizottság bármilyen érdemleges eredményt tud majd felmutatni. Hacsak azt nem, hogy április végére megállapodnak a napirendben. Annak bizonyságaként, hogy a kormánypárti delegáltakban buzog a kompromisszumkészség és az igazság kiderítésének vágya. Az előző kormányt és parlamenti többséget gyakran vádolták azzal, hogy megakadályozza az ellenzék által javasolt parlamenti vizsgálóbizottságok felállítását, s ezzel korlátozza a demokráciát. Mit tagadjuk, nem volt elegáns gesztus, de túl nagy trauma nem érte a demokratikus intézményrendszert. Mert, mint tapasztaljuk, a szoclib többség nem gördít akadályokat a bizottságok megalakulása elé, éppen csak működésüket teszi lehetetlenné. Példa rá a Medgyessy titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottság vagy a paksi üzemzavar körülményeit feltárni hivatott grémium. Különösebb eredményekkel egyik sem büszkélkedhet, s ez nem az ellenzék hibája. Ha a kormánypártiak cirkuszt csinálnak a bizottságokból, akkor a demokrácia látszatának kedvéért nincs értelme bizottságosdit játszani.
Még akkor sem, ha a regnáló hatalomnak érdekében áll mindenféle független, a demokrácia működését garantáló intézmény lejáratása és felszámolása.