Bencsikkel mennék

Első fokon tíz hónapos letöltendő fogházbüntetésre ítélte minap a Pesti Központi Kerületi Bíróság Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztőjét a következő mondatáért, pontosabban annak első három szaváért: „A társaira valló Mécs Imre még nem azt kapta a füttyel (nevezettet három esztendeje kifütyülték egy ötvenhatos koszorúzási ünnepségen – a szerk.), amit megérdemelt volna, csak annak töredékét”.
Tisztelt bíróság! Ezek után tessenek engem is zárkába toloncolni (ha lehet, a Bandival egy cellába), ugyanis Bencsik András minden egyes szavával tökéletesen egyetértek, s – íme – ezt sajtó alá is rendezem. (Egyébként, ami az egyetértést illeti, vagyunk így ebben az országban néhány millióan.) Hogy az olvasó is értse, Bencsik Andrásnak azért kell – legalábbis az elsőfokú ítélet értelmében – fogházba vonulnia, mert írásának ezzel a mondatával nagy nyilvánosság előtt jelentős érdeksérelmet okozott. Mármint Mécs Imrének.
Aki figyelmesen olvasta Bencsik András említett mondatát, annak nem árt ismernie Mécs Imre 1957. július negyedikei rendőri kihallgatásán elmondott vallomását. Sajnos, azt a négy ’56-os hazafit, aki ebben az ügyben a kötélen végezte, már nem lehet megkérdezni arról, hogy a vallomás megítélésük szerint okozott-e számukra „jelentős érdeksérelmet”. Erről írt cikket Bencsik András leendő börtönlakó a harmadik évezred elején. Ma ezért napi áron tíz hónap fogház jár. Nekem is utaljon ki ugyanennyit, bíró uram, hölgyem! Hol vagy, Iustitia? Az említett vallomást szemmel látható, kézzel fogható dokumentum-papírlapok őrzik (ezeket elfelejtették a rendszerváltás hajnalán), annak alapján formált véleményt Bencsik András. Úgy látszik, ezért ma börtön jár, mert sérti a csokornyakkendős SZDSZ-manöken érzékenységét. Folytassam még?