Dunaszaurusz negyedszer

A majom nagy előnye, hogy idomítható: ezért nagy hasznát veszik például a cirkuszokban is. A módszer viszonylag egyszerű: ha rosszat csinál, a pálcával gyűlik meg a baja, ellenkező esetben cukorka üti a markát.
A szocialisták nem ilyenek. Huszonhat éve már, hogy nem hajlandók elfogadni: nem épül gát a Dunakanyarban. Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke most például Prandler Árpádot, a nagymarosi vízlépcső egyik fő pártfogóját tette meg Magyarország képviselőjévé a hágai Nemzetközi Bíróság előtt. Prandler az 1977-es vízlépcsőszerződés egyik megalkotója volt, 1997-ben pedig tanácsaival segítette a hágai per megkerüléséről és a nagymarosi gát felépítéséről Horn Gyula és Vladimír Meciar között folyó titkos tárgyalásokat. Amikor pedig megszületett a bíróság határozata, Nemcsók János jobbkezeként részt vett a döntés félremagyarázásában, s a dunakanyari duzzasztót is magában foglaló, 1998-as szlovák–magyar keretmegállapodás kidolgozásában.
A hágai képviselői poszt kiemelkedő szereppel bír: amíg folynak, vagy éppen elakadnak a bíróság döntésének végrehajtásáról szóló kétoldalú tárgyalások, addig az ő dolga „csupán” a nagy tekintélyű nemzetközi testület informálása a fordulók eredményeiről. Ha azonban hazánk, vagy északi szomszédunk úgy dönt: megegyezés híján Hágától kéri az idestova hatéves határozat értelmezését, Prandler máris a bősi ügy magyar hoppmesterévé lép elő: ekkortól fogva ő irányítja ugyanis a bíróság elé lépő magyar küldöttséget, s ő képviseli a magyar álláspontot is.
Csak emlékeztetőül: 1992-ben, amikor a kibontakozó demokratikus államnak azzal kellett szembesülnie, hogy a történelme során először önállósuló Szlovák Köztársaság a határfolyó elleni agresszióval próbálja ki erejét, Magyarország azzal a kéréssel fordult a nemzetközi bírósághoz, hogy az mondja ki: az 1977-es államközi szerződés érvénytelen, így Szlovákiának nem volt joga Dunacsúnnál, saját területén elrekeszteni a Dunát.
Prandler személyében azonban nem először kerül „áruló” a magyar csapatba. A Horn-kormány idején, a nemzetközi per finisében Kovács külügyminiszter Szénási Györgyre osztotta ezt a szerepet, aki a magyar keresetnek homlokegyenest ellentmondó záróbeszédével nevetségessé tette a hazai delegáció addigi érvelését. Elemzők szerint neki köszönhető a bíróság salamoni döntése is, hiszen ha végső soron teljesen egyetért a két fél, mi okból is hoztak volna másféle ítéletet?
A Medgyessy-kormány a pártállam jól bevált „kedves vallató–durva vallató” módszeréhez folyamodott, amikor kulcsszereppel ruházta fel Prandler Árpádot, ugyanakkor a bősi tárcaközi bizottság vezetőjeként reflektorfénybe állította Persányi Miklóst, a pesti állatkert korábbi barátságos tekintetű igazgatóját, a környezetvédelmi tárca mai vezetőjét. Amíg ugyanis Prandler a hágai jelentéseket fogalmazza, a zöldminiszter feladata az, hogy elismert gátellenes szakértőket és környezetvédőket maga mellé állítva megmutassa a kabinet mosolygós arcát.
Csakhogy az ország polgárai nem ostobák: a pártállam elleni első, valóban nagy tömegeket felvonultató demonstráció éppen a Nagymarosnál felvonuló buldózerek miatt volt. 1998-ban pedig a Horn-kormánynak kellett szednie a sátorfáját, nem kis részben azért, mert több tízezer tüntető követelte ezt a Kossuth téren, a Nemcsók–Prandler-féle titkos keretmegállapodás napvilágra jutása után. Úgy tűnik, a szocialisták megint nem a saját kárukon tanulnak. Ám ez legyen az ő bajuk: a tisztességes emberek már porolják a Duna-mozgalom transzparenseit.