Lapunk 2003. V. 31-i számában, a Szegfűk, tulipánok, mákvirágok című cikkben:
– Azt a valós tényt, hogy Osváth György 1994-ig tagja volt az ÁPV Rt. igazgatótanácsának, abban a hamis színben tüntettük fel, hogy ezen minőségében sem lépett fel kétesnek mondott privatizációs ügyekben. A valóságban hivatalos megállapítások nem születtek kétes privatizációs ügyekről.
– Valótlanul állítottuk, hogy Osváth György azt híresztelte volna magáról, hogy Helmuth Kohllal járt egy iskolába.
– Valótlanul állítottuk, hogy őt Antall József volt miniszterelnök levegőnek nézte volna. Barátságuk és személyi tanácsadói tisztsége Antall József haláláig fennmaradt.
– Ugyanezen cikkben azt a hamis látszatot keltettük, hogy Kádár Béla, az Antall-kormány minisztere hivatalból értesülhetett a magánosítási folyamat visszásságairól. A valóságban az általa irányított tárca hatáskörébe nem tartoztak a magánosítás kérdései, ezekről ő külön tájékoztatást nem kapott.
– Valótlanul állítottuk, hogy Kádár Béla miniszteri tevékenységével okozati összefüggésben omlottak volna össze a magyar ipar nyugati piacai, a valóságban 1990 és 1994 között nőtt a nyugati irányú export.
– Azt a hamis látszatot keltettük, hogy Kádár Béla miniszteri tevékenységével okozati összefüggésben „terelték be” a külkereskedelmi vállalatokat az Investor Rt.-be, és ennek következtében omlottak össze a magyar ipar nyugati piacai.
– Azt a valós látszatot keltettük, hogy az Investor Külkereskedelmi Vállalat működése Kádár Béla személyével összefüggésbe hozható.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
