Medgyessy nagyot álmodik

Amikor először felröppent a hír, hogy Magyarország Romániával közösen pályázna a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra, azt hittem, csupán viccről lehet szó. Az elmúlt napokban aztán kiderült, a legmagasabb szinten is komolyan gondolják az elképzelést, olyannyira, hogy január végén személyesen Medgyessy Péter kormányfő utazik Bukarestbe, s erősítésnek Gyurcsány Ferencet viszi magával tárgyalni. Ez igen! Micsoda fordulat a kormányfő szemléletében! Medgyessy Péter kormánya nemrég vetette el a 2012-es olimpiai pályázat tervét, s a miniszterelnök akkor sem kapott a szívéhez, amikor az UEFA a 2008-as Eb-pályázatnál végül a magyar helyett az osztrák–svájci kandidálást favorizálta. A kormány azonmód leállította a stadionrekonstrukciót, meglékelte a Bozsik-programot, s még a látszatát is kerülte, hogy a labdarúgás ügyeibe bármilyen mértékben beleártja magát.
Aztán hirtelen felbukkant ez az ellenállhatatlan ötlet, s lám, Medgyessy Péter már nem elődje utált hobbiját látja a labdarúgásban. Szívét melegség öntötte el, hiszen a közös rendezés terve remek ürügy, hogy rég nem látott barátjával, Adrian Nastase miniszterelnökkel találkozhasson, s miközben a futballpályázat ügyeiről beszélgetnek, vidáman koccintgassanak, vadászgassanak. Elvégre szezon van. Ha nem is futball-, legalább báli szezon. Mert kétségünk sem lehet afelől, hogy ebből a keringőből bál lesz.
Ilyen magas szinten ennél elvetéltebb ötletet még nem támogattak. Nem a két ország, a két nemzet kapcsolata, hanem egyszerűen a realitások miatt. A román labdarúgás klasszisokkal jobb, mint a magyar, viszont a szomszédos ország infrastruktúrája még az európaitól messze elmaradó hazainál is siralmasabb. El lehet képzelni, amint a Nyugat-Európából érkező szurkolósereg végigdöcög Románia útjain, majd megfelelő szálláshelyet keres magának. A stadionokról felesleges beszélni, azokat akár még fel is lehet újítani.
Álom, álom, édes álom! Mily fájdalmas az ébredés!
Vagy talán nagyon is végiggondolt ez az ötlet? Nyilván kizárólag az én agyamban fordulhat meg az a képtelenség, hogy a minden realitást nélkülöző közös pályázat csupán azt a célt szolgálja: építgetni lehessen a közös bizniszt, s a végén véletlenül se kelljen súlyos százmilliárdokat fordítani a megvalósításra. Mert valljuk be, kissé szokatlan, hogy rögtön az ötlet felvetődését követően a legmagasabb szinten induljon meg a szervezés. Medgyessy Péter azonban nem habozott, tőle szokatlan vehemenciával vetette magát a témára, s úgy érezte, nélküle január végén meg sem kezdődhetnének a tárgyalások. Ha pedig már ott van, elintézhet néhány függő ügyet, esetleg éppen a barátjával, Alexandru Mudurával.
A költségvetési szigorítás idején az adófizetők súlyos tíz- vagy százmillióit lehet a fantazmagória apropóján elkölteni. Mert költekezés mindig van – ez a vizit is belekerül majd néhány millióba, hogy a folytatásról ne is beszéljünk. De ha egyszer már megszületett ez a zseniális ötlet, akkor támogatni kell – mindegy, milyen a jelenlegi honi gazdasági helyzet –, lássa Európa, hogy szocialista vezetéssel a két nép mily nagy barátságba kerülhet! A közös rendezés ideája pedig fátylat boríthat azokra az égető problémákra, amelyek az erdélyi magyarság mindennapi életét keserítik.
Alig kezdődtek meg a tapogatózások, Medgyessy Péter letette a voksát. Pedig mennyivel több esély lenne Horvátországgal együtt pályázni, ahová júniusban már szívesen mennek a turisták, a terv mögé azonnal szponzorok hada sorakozhatna fel, a Mol például kapva kapna az ötleten. S Horvátország előbb lesz EU-érett, mint a keleti szomszéd. De ez már túl veszélyes, a végén még befutó lehetne a pályázat, és tényleg meg kellene valósítani. Mennyivel békésebb légvárakat építeni. A nép örül, a kormányfő a sport mögé állt, a büdzsét csak kisebb mértékben terheli meg a reménytelen pályázat, s ezek az összegek is biztosan baráti zsebekbe jutnak.