Botrányra vár a kormány

Ötödik napjához érkezett az országos gazdatiltakozás. Úgy hírlik, ez még csak a bemelegítés. Már benne van a levegőben, fenyeget a teljes blokád. Egyszer majd valahol elpattan a húr, és hirtelen keresztbe fordul az úton egy traktor. Csak egy gombnyomás, egy félfordulat a kormányon, és máris megbénul a fél ország.
Az utóbbi napokban a Medgyessy-kormány már megtette a maga félfordulatát, ami előidézheti az utak lezárását. Vagy a fővárosét, hiszen hétfőtől közelebb húzódnak Budapesthez a gazdák. A kabinet a tűzzel játszik, amikor a végsőkig kerüli az érdemi tárgyalásokat. Ez a politika csak egyféle eredménnyel járhat: a kormány bebizonyítja a tüntetők számára, hogy nem ért a szép szóból, nem hatják meg az utak szélén ácsorgók panaszai, és annyira sem tartja őket, hogy komolyan vegye a problémáikat. Ez a politika azt üzeni a gazdáknak: már nincs vesztenivalótok, nyugodtan szabadjára engedhetitek az indulatokat. S ha így tesztek, mi majd rátok mutatunk, hogy lám, ezek az országbénítók követelik az adófizetők pénzét, ahelyett, hogy tisztességesen dolgoznának.
A kormánynak úgy kell a botrány, mint egy falat kenyér. Bármilyen furcsa, a teljes blokád lenne az egyetlen lehetősége a szocialistáknak arra, hogy kimeneküljenek a kutyaszorítóból. A tüntetés kezdetekor a teljes hallgatást választották. Ezután jött a megosztás: a tejtermelők vezérével külön akartak egyezkedni. Mikor nem sikerült, következett a fenyegetés és az átkozódás. Azután a döbbenet: a magyar mezőgazdaság „elhanyagolható része” – az agrárminiszter ezzel a kifejezéssel minősítette a tüntetőket – még mindig az utak szélén áll. Tegnap új eszközt vetett be a kabinet: megkezdődött az elterelő hadművelet.
Akik nemrég még senkik voltak, most nagyon fontossá váltak. A szóvivő bejelentette: a kormány egyenesen a szíve közepére tűzte a gazdákat. A miniszterelnök földig hajolt a megtiszteltetéstől, hogy őhozzá fordultak. Medgyessy Péter Németh Imrével közösen lecsapta az aduászt: a gazdák jobban tennék, ha a feldolgozók és a bevásárlóközpontok előtt tiltakoznának, hiszen ezek szívják a vérüket, nem a kormány.
Hányszor hallottuk már, felelőtlen az, aki uszít a külföldi tőke ellen, mert veszélybe sodorja az ország jövőjét? Hányszor hallottuk már ezt a vádat a kormánypártoktól? Most mégis azt tapasztalhatjuk, hogy végső kétségbeesésükben ők nyúlnak ehhez az eszközhöz. Miközben jól tudják, hogy a multicégek kezébe került feldolgozókat és az élelmiszeripart is nemegyszer térdre kényszerítő kereskedelmi láncokat kevésbé érdekli a tüntetés, mint bárki mást. A vámkorlátok heteken belül leomlanak. Csak egy telefon, és jöhet külföldről az élelmiszer, a feldolgozandó alapanyag. Egy másik telefon, és felbontható a magyar termelőkkel a szerződés. Akad már olyan bevásárlóközpont, amelyik kilátásba helyezte ezeket a lépéseket. Tudja ezt a kormányfő és a szakminiszter is, így hát mondhatjuk: tudatosan kergetnék a bukásba a tüntetőket.
Az agrártüntetés öt napja felszínre hozta hát ismét a rideg valóságot: olyan kormányunk van, amelyik nem akar felelősséget viselni a rá bízott polgárokért. Olyan szakminiszterünk, aki átlépte a Rubicont, és nem látja el az ágazat képviseletét. És olyan tüntetőink, akik példás fegyelmezettséggel tűrik ezt, mert ők érzik a felelősséget családjukért és gazdaságukért. S bár napról napra nő bennük az elszántság és az indulat, tartózkodnak a felelőtlen lépésektől. Csak reménykedhetünk abban, hogy kitartanak ebben, és nem ülnek fel semmiféle provokációnak. Mert a kormány mindent megtesz azért, hogy ne így legyen. Mindent megtesz azért, hogy a magyar gazdálkodók maradék méltóságukat is elveszítsék.