Erdélybe ment a FÉG

Erdélyben készül a magyar szürkeállománnyal létrehozott korszerű FÉG gázkészülék. Idehaza ugyanis nem találtak olyan gyártót, amely partner lett volna az előállításban. A cég régiós szinten keres piacot termékeinek, s a bővülést segítheti a szlovák és a román gázprogram folytatása, továbbá a magyarországi készülékcsere is. Idehaza ugyanakkor az otthonteremtési program csorbítása negatív hatással lehet a keresletre – vélik a vállalatnál.

Nem találtunk Magyarországon partnert a gázkészülékek gyártására, ezért esett választásunk Erdélyre. A cégbe romániai ismerőseink is beszálltak, s Nagykárolyban létrehoztuk gyárunkat – mondták lapunknak az Első Magyar–Román Befektetési Kft.-nél. A cég tulajdonolja a FÉG Impex vállalatot is. A jelenleg háromezer négyzetméter alapterületű üzemet tovább bővítik, ahol az idén tízezer gázbojlert, 5000-5000 gázkazánt és hőcserélős bojlert állítanak elő. Ismertették: az első időkben 20-30 főnek adnak munkát, ami később 60 főre duzzadhat. Erdélyben magasabb a munkanélküliség, s a magyarországinál alacsonyabb bérért lehet minőségi munkaerőt toborozni. Alkalmazottaik a legszigorúbb tartályhegesztési követelményeknek is megfelelnek. A cég humánpolitikájában a szakképzettség iránti igény és a hosszú távú alkalmazás elsődleges szempont. A magas minőségi követelményt igazolja, hogy termékeik meghibásodása egy százalék alatt van, ami csupán egyharmada a piaci átlagos három százaléknak. Ez azt jelenti, hogy az árkalkulációnál száz eladott termék esetében csupán egynek az árát kell garanciális költségként bekalkulálni.
A cég előélete rendkívül érdekesen alakult. A FÉG Fegyver- és Gázkészülékgyár 1990-re csőd közeli helyzetbe jutott, s a tevékenységeket tizenkét leányvállalatba szervezték. Az anyavállalat 1991-ben felszámolás alá került, s – kettő kivételével – valamennyi új vállalkozást magával rántotta. Nem számolták fel a FÉG Vevőszolgálat Kft.-t, mert az végelszámolás alatt állt, amit a cégbíróság elindított ugyan, de ezt követően mindenki (még a felszámolóbiztos is) megfeledkezett a vállalatról – ismerteti a termékfejlesztésben aktív FÉG Vevőszolgálat Kft. történetét annak tulajdonosa, gazdasági igazgatója. Orosz Ferenc tájékoztatása szerint ekkor érdeklődni kezdtek a vállalat iránt, s megtudták, még mindig tart a végelszámolás, ám a vállalatot meg lehet vásárolni. Megállapodtak, s a társaságot visszavonták a végelszámolásból, majd megvették. Ezzel az a furcsa helyzet állt elő, hogy ez a vállalat lett a legrégebbi FÉG nevet viselő, nem a fegyverágazatban tevékenykedő vállalat.
Érdekesség, hogy a FÉG márkanevet levédték, az újonnan alakuló cégek ezt megtartották, ám kiegészítették a saját tevékenységükre utaló névvel, amit szintén levédettek. Ezt követően – a korábbi hagyományokra és munkakultúrára alapozva – elindították a FÉG vevőszolgálatot. Régi kollégákat, ismerősöket kerestek meg, s a vállalat laboratóriumában – a csapat szellemi és szakmai tudását hasznosítva – gázkészülékek tervezésébe kezdtek. Mára az uniós normáknak megfelelő, bevizsgált gázbojlercsaláddal rendelkeznek, ami azért is jelentős, mert a hazai gázkészülékpiacon szinte nincs magyar fejlesztésű készülék. A gyakorlat inkább az, hogy a vállalatok megveszik a külföldi licencet, s csak összeszerelik a nyugati gyártó termékét.
A cégvezetés ismertette, hogy az alapanyagok – lemez, zománcpor, festékek, fittingek, csatlakozók – hatvan százalékban Magyarországról érkeznek, mert Erdélyben nem lehet mindent beszerezni. A piacon éles a verseny. Csak azok lehetnek eredményesek, akik kedvező áron megbízható terméket tudnak előállítani. Gyártmányaik kiváló minőségűek, áraik pedig 15–25 százalékkal kedvezőbbek, mint vetélytársaikéi. Ezt a kitűnő szervezéssel, valamint az alacsonyabb román bérekkel tudják elérni. Ezen felül azzal is komoly hasznot realizálnak, hogy a késztermékeket szállító kamionok nem üresen, hanem alapanyagokkal megrakottan gurulnak vissza Romániába.
Az Első Magyar–Román Befektetési Kft. egy román és egy szlovák kereskedelmi vállalatot is tulajdonol, a cégvezetők ezért a termékek értékesítését illetően bizakodók. Optimizmusukra okot adhat – teszik hozzá –, hogy Romániában 10-15, Szlovákiában pedig ötven százalék körül jár a gázprogram megvalósítása, így a terület szabad a bővülés előtt. Terveik között szerepel továbbá a moldáv és a bolgár piaci értékesítés megszervezése is, ám ehhez ott is ki kell építeniük az országos szervizhálózatot, ahogy azt a magyar, a szlovák és a román piacon már sikerrel végrehajtották.
Orosz Ferenc kiemelte: Magyarországon pedig attól várják az értékesítési lehetőségek bővülését, hogy a magánszemélyek és közületek által nagy számban már használt, elhasznált berendezések idővel cserére szorulnak. Az utóbbi években az otthonteremtési program is bizakodásra adott okot, s arra „fel lehetett fűzni” a terveket, csakhogy ennek megcsonkítása vissza fogja vetni a gázkészülékek iránti keresletet is. Hogy ez mekkora volument jelent, azt ma még csak becsülni lehet, tudni nem.
Arra a kérdésre, hogy a gyáralapítás során Romániában ütköztek-e bürokratikus akadályokba, a válasz tagadó volt. „Nagykárolyban ötven százalék feletti a magyar lakosság aránya, így a helyhatóságnál is örömmel, tárt karokkal fogadtak minket” – emelték ki a cég illetékesei.