Valaki üzent

Nagyon is életszerű a felvetés, hogy a miniszterelnök és kormánya iránti masszív társadalmi bizalmatlanság a koalíció soraiba is beszivárgott. Az sem ésszerűtlen elgondolás, hogy Medgyessy Péter gazdaságpolitikai szempontból értékelhetetlen, de a közjogi szerkezetet píárízű populista ötletekkel átszabni igyekvő országértékelése – mint a miniszterelnöki inkompetencia zavarba ejtő lenyomata – volt az utolsó csepp a pohárban sok kormánypárti képviselőnél. Ebben a belpolitikai környezetben a menetrendszerűen érkező cáfolatok ellenére sem látszik teljesen légből kapottnak a hír: az MSZP-ben mérlegelik Medgyessy Péter eltávolításának lehetőségét, sokan akár bizalmatlansági indítvány benyújtását is készek lennének megkockáztatni.
Az értesülést közlő Magyar Hírlap – hírkezelését, állásfoglalásait ismerve – az úgynevezett SZDSZ-hez áll közel, így nem kizárt, hogy a kiszivárogtatás hátterében a kisebbik kormánypárt áll. Próbálkoztak ők már ilyesmivel Horn Gyula idejében és a D–209-es botrány kipattanásakor is; ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánják, bármikor partnerük hátába döfik a kést. A „liberális” értelmiség fórumain ma már sikk a kormányfőt becsmérelni. Ám a pártonkívüli Medgyessy túl sok MSZP-s csoport érdekeit keresztezte már ahhoz, hogy feltétlenül az agresszív szövetségest keressük a kormányfőbuktató szándék mögött. Azt pedig a nagyobbik kormánypárt stratégái is könnyen felmérhetik, hogy a jelenlegi miniszterelnök aligha lesz a következő parlamenti választás nyerő embere.
Bárki vezette is a szenzációgyanús hírt közlő újság(író) tollát, érdemes eljátszani a miniszterelnök-váltás gondolatával. Ennek megvan az alkotmányos módja, de az MDF és az SZDSZ 1990-es megállapodása az úgynevezett konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményének megalkotásával rendkívül szűkre szabta két választás között a csere lehetőségeit. Az indítványt a képviselők egyötöde nyújthatja be, elfogadásához a honatyák többségének támogatása szükséges. Csakhogy meg kell nevezni az új miniszterelnököt is, ami az eljárás feszes határideje mellett a gyakorlatban egy alaposan előkészített és hibátlanul végrehajtott puccsot feltételez. Jellemző, hogy a rendszerváltozás óta többször is vékony jégen táncolt a kormány olvadozó többségével, konstruktív bizalmatlansági indítványra mégsem volt példa. Paradox, de a kabinet szűk többsége éppenséggel gátolja a puccs sikerét – ha csak néhányan kitartanak Medgyessy mellett, bukik a terv –, feltételezve, hogy az ellenzék nem szavazza meg az új kormányfőt. Ráadásul a miniszterelnök bármikor bizalmi szavazást kérhet maga és kormánya ellen, ami kockázatos lépés, ám meghiúsíthat egy még nem kiforrott összeesküvést.
A Magyar Hírlap Kiss Pétert, Gyurcsány Ferencet és Hiller Istvánt nevezte meg a kormányfő lehetséges váltóembereként. Jelenleg nehéz elképzelni róluk, hogy pártjuk minden érdekcsoportját és az úgynevezett SZDSZ-t is maguk mögé állítják, egyben Orbán Viktorral is jó eséllyel veszik fel a versenyt. A helyzetet bonyolítja, hogy nevezettek Szili Katalinnal együtt Kovács László megüresedő pártelnöki székére is aspirálhatnak.
Medgyessy Péter Magyarország történetének egyik, ha nem a leggyengébb képességű miniszterelnöke, előéletét ismerve meghökkentő, hogy a kormányzás rutinszerű teendőivel is alig tud megbirkózni. Nála alkalmasabb jelöltet még az MSZP soraiban is viszonylag könnyen találni, a sikerek múltával a bázis is egyre elégedetlenebb – ezt üzente most neki egyik politikustársa. Nagyon azért nem kell izgulnia: a megszorító csomagot még ő szervírozza, s a ráció most a békétleneknek is inkább azt diktálja, hogy az esetleges cserével várják meg az európai parlamenti választást. Addig is vegye úgy Medgyessy Péter, hogy a kormányfői bársonyszékben töltött minden nap ajándék. Legalább az ő számára.