Emlékbizottság

Medgyessy Péter miniszterelnök is részt vett a minap a két év múlva esedékes 1956-os emlékév emlékbizottságának megalakulásán. És ez elgondolkodtató.
Ugyan mi köze Medgyessy Péternek, a Kádár-korszak miniszterelnök-helyettesének ötvenhathoz? Aki akkor ott csattogtatta a bokáját, az ne dobjon csókokat a túloldalra. Amúgy igazából nem lep meg az egész. Ebben az országban hívő tagozata is van az exkommunista pártnak, amely már szociáldemokratának szeretné kirúzsoztatni magát. A mandátumért mindent. Végtelenül gusztustalannak tartom az efféle tempót. Törleszkedni, forgolódni, szélkakast játszani. Hiszem, hogy egyszer majd helyére teszi a dolgokat az odafent őrködő Rend. És a tömeggyilkos Sztálin díszpolgársága is megszűnik, a hazáját végtelenül szerető gróf Teleki Pálnak pedig állhat a szobra.
Ötvenhat forradalma és Medgyessy Péter. Szép. És a jámbor tömeg beveszi a maszlagot. Hogyne venné be, idomítva volt évtizedekig. Van itt púder, emberek. Demszky Gábor főpolgármester például azzal plakátozza ki magát, hogy világvárost épít, mi meg itt, Mátyásföldön, Cinkotán bokáig járunk sárban, dagonyában. Abba kéne hagyni az emberiség hülyítését, kezdünk türelmetlenek lenni. Az idő véges, egy életünk van.
Ötvenhathoz pedig az nyúljon, akinek akkor is ide dobbant a szíve, amikor az elvtársak még ellenforradalomról fröcsögtek. Akinek fájt az orosz hernyótalpak dübörgése, a háromszázegyes parcella csöndje. Egyszer csak vége lesz ennek a hazug, álszent világnak…
Édes Istenem, hallgass meg minket!