Ezek lennénk mi…

Valami beazonosíthatatlan bunkó cikket közölt Magyarországról egy Belgiumban megjelent kiadványban. Nevezett, aki állítólag népszerűsíteni kívánta hazánkat, olyan kétségbeejtő marhaságokat írt, amitől kisegítő iskolás gyereknek is fölállna a szőr a hátán. Csak néhány kiragadott adat a „műből”: a magyarság története 1000-ben kezdődött, 1914-ben lettünk köztársaság, azonkívül antiszemita politikát folytattunk…
Arról nem szól a literátor, hogy volt itt egy honfoglalás is, megelőzően honnét jöttünk, meg voltak Árpád-házi királyaink is. Aranybulláról, déli harangszóról, török elleni küzdelemről sem szól a magasröptű alkotás, 1848-at meg végképp elfelejtette.
Megkérdeztük a Külügyminisztérium illetékes emberét is a történtekről, aki arról tájékoztatott, hogy könyvekkel szemben általában nem szokott lépéseket tenni a minisztérium. Magyarország bepiszkolása a világ előtt tehát nem tartozik Magyarország Külügyminisztériumára, ők nem foglalkoznak ezzel.
Az ő területük nem a haza becsületének védelme, hanem a lazacos, homáros fogadások, a snájdig katonai attasékkal való hercigeskedés. Ha méltatlanul belerúgnak az országba, az nem. Üdvözlöm, Kovács László külügyminiszter úr, csak így tovább. Ahogyan a lenini úton is tetszett menni.
Csak lesz valaki odabent a parlamentben, vagy valahol a hazai politikában, aki megszólal az ügyben, és elmondja, amit ilyenkor el kell mondani. Mert a hazát sem eladni, sem gyalázni nem lehet. Védeni kell.