Zsebtévé

Felszállt a fehér füst a Szabadság téren: a Magyar Televízió elnöke – maga mögé utasítva Baló Györgyöt – Rudi Zoltán lett.

Bizonyára sokan vannak, akik most fellapozzák a Ki kicsodát, vajon kit is tisztelhetnek az elkótyavetyélt, majd visszabérelt tőzsdepalota új teljhatalmú urában – míg azért Balóról mindenkinek vannak élményei: kinek még sportriporter korából, kinek politikai újságíró vagy kereskedelmi tévémogul időszakából, esetleg az értékközpontú Hungaricum sorozat házigazdájaként. Igaz, Rudiról is tudja a szakma, hogy a Horn-érában jó ideig a Híradót főszerkesztette, a Medgyessy-kormány jöttével pedig pillanatokon belül hír- és programigazgató lett, elképesztő befolyást összpontosítva egy kézben a köztévén belül. Ő is megjárta a kereskedelmi szférát: a nehéz Orbán-időket a TV2-nél vészelte át.

Ez a csatorna szerencsére a közszolgálati utánpótlást is zökkenőmentesen képes biztosítani – elég itt csak a nemrég leigazolt Nika György Híradó-főszerkesztőre utalni.

Rudi már korábban is pályázott az elnökségre, ám egyetlen támogató voksot sem sikerült elcsípnie. Az utóbbi esztendőkben tapasztalt fejlődése tehát robbanásszerűnek mondható. Mivel azonban semmiféle médiaszociológus nem volna képes kimutatni, hogy Rudi szakmailag alkalmasabb Balónál, leszögezhető: a mostani elnökválasztás során nyilvánvaló politikai alku köttetett. (Ez volna a Hiller-féle baloldali tévé?) Ám ennek fényében érdemes megvizsgálni, a voltaképpeni döntést meghozó kuratóriumi elnökség milyen megoszlásban támogatta a rivalizáló jelölteket.

Nos, Balóra a két SZDSZ-es delegált szavazott, míg Rudira a két MSZP-s és a négy MDF-es. Egy kis médiatörténelem: az MDF – médiaügyben igazolhatatlan külön utas politikával váltva fel az ellenzéki polgári szövetséget – benyomult a kuratóriumi elnökség két vagy inkább három, a Fidesz által elvi okokból be nem töltött helyére is, így királycsináló helyzetbe került: mind az SZDSZ-szel, mind az MSZP-vel szövetkezve külön-külön képes előállítani a kétharmados többséget. Amikor a rendszer próbáját tartották, a nyolc kurátornak egyöntetűen sikerült pajzsra emelni a megalapozott korrupciógyanú miatt végül távozni kényszerülő Ragáts Imrét. Ezúttal viszont az MDF-delegáltak egyértelműen a szocialistákkal borultak össze.

A politikai machiavellizmus vádja tavaly még szemlátomást zavarta Dávid Ibolyáékat: még bűnbaknak is megtették „a rossz belső információáramlás miatt” Gémesi György illetékes alelnököt, aki – úgymond – engedte, hogy az MDF-kurátorok önállósítsák magukat, és a saját szakállukra cselekedjenek. Ezúttal mellébeszélésnek helye nincs: noha Dávid Ibolya a hét folyamán Baló Györggyel is tárgyalt, az MDF elnöksége szerdán egyértelműen Rudi Zoltánt támogatta. Ily módon egészen úgy néz ki a dolog, mintha a fórum a több kampánylehetőségért, a közmédiából kihasított nagyobb tortaszeletért akár az ördöggel is szövetkezne. Ez alighanem meg is történt, s ez a lehető legrosszabb hír az ellenzéki oldal számára.

A belső villongásokkal terhelt MDF vezetésének még a Fidesszel kötött szövetség e szimbolikus felmondása sem nagy ár, hogy a párt létjogosultságát bizonyítani kívánó egyetlen európai parlamenti mandátumot megszerezze. Ha ez netán sikerül, folytatódhat a meccs. Ám ha mégsem, akkor előáll az a helyzet, hogy egy olyan politikai alakulat bitorol kulcspozíciót a végnapjait élő köztévében (s asszisztál egy kormányhoz igen közel álló tévéelnök működéséhez), amely nagyító alatt sem észrevehető. Az MTV-ben pedig folytatódhat a szabad rablás, s így rászolgálhat az új nevére: zsebtévé.