Tisztelt Langmár úr/Kedves Feri!

Minap megjelent, jóindulatúnak aligha nevezhető cikkedet hosszú türelemmel viseltem, köszönöm (A miniszter keze, Magyar Nemzet, március 27.). Hivatalban levő kormánytagnak, tudod, akár Gábor Zsazsának pályája delelőjén, mindig jól jön a publicitás.
A szöveg engem illető részeinek legtöbb állításával persze bőven lenne vitatkoznivalóm, de idő és kedv hiányában mégsem teszem. Gondolatrendőr, cenzor, propagandista – mi is még? A vélemény szabad. Miként a Tiéd, az enyém is. Ha a Tiédet épp most, épp itt és így akartad megosztani a világgal, miért is ne. „Gondolatrendőr”, aki mondja, folytathatnám az óvodásdit, de minek…
Egy dolgot viszont szeretnék nagyon határozottan tisztába tenni, mert méltánytalanul sért, és nem igaz. Mármint hogy milyen „háttérszerepem” (nem!) volt, (nem!) lehetett az általad is szerkesztett Természetvédelem „cenzorálásában”. Most talán elég, hogy semmi ilyesmiben nem volt részem! Ennek ellenkezője egyetlen tárgyilagos fórum előtt sem bizonyulhat igaznak.
Ezért meg kell hogy kérjelek Téged arra, hogy a Magyar Nemzetben megjelentetett megalapozatlan állításodat, miszerint az én háttérszerepem miatt két szám után nem folytathattad a Természetvédelem szerkesztését, volnál szíves ugyanott, az erre vonatkozó jogszabályok szerint helyesbíteni, mert valótlan állításod a jó hírnév rontására alkalmas.

Változatlan jóindulattal üdvözöl:
Persányi Miklós

Ui.: A Dunát tőlem ne féltsd, biztosan nem fogok rá gátat építeni. Szerepet ügyében csakis azért vállaltam – nem kerestem, megtalált –, hogy az ezredfordulóra kialakult, lehetetlen állapot elmozdulhasson. Most is, ahogyan korábban is, szívesen meghallgatom bármelyik oldalról azok véleményét, akiknek van érdemi mondanivalójuk, és értik a vele járó felelősséget is. Ha közéjük tartozol, keressünk rá alkalmat.