Tisztelt Szerkesztőség!

Joseph Kádár festőművész (Hajdúszoboszló): Olvasom a Magyar Nemzetben, hogy Herczog Edit MSZP-s képviselő offenzívát indít a vörös csillag legalizálásáért. Csak gratulálni tudok neki, mekkora humanizmus fér el a keblében, szívében. A történészek szerint százmillió embert pusztítottak el a vörös csillag égisze alatt, ezek után kissé meglepő, hogy Herczog Editnek nosztalgiája támad utána. Magyarország és a fél világ nyögi morálisan és gazdaságilag ma is a vörös csillag mögötti bűnöket. Ha valóban enynyire harcos Herczog Edit, akkor talán gondoljon idősebb elvtársaira is, akik ’45 előtt nyilasok voltak, majd kommunistákká váltak, részükre kérhetné a horogkereszt legalizálását is, így ezek a hű elvtársak egy zakón viselhetnék a XX. század hatalmi jelvényeit. Isten ne adja, de ha mégis legalizálják ezt a hatalmi jelvényt, akkor én festek Herczog Edit részére méretre egy vörös csillagot, természetesen cserében elvárom a legmagasabb kormánykitüntetést, a nagy Vörös Csillag Érdemrendet, s ragaszkodom ahhoz, hogy azt személyesen Herczog Edit adja át nekem.

Dr. Fantha Éva (Budapest): Nagyon nehéz tudomásul venni, hogy egy jobboldali párt elitje, és főleg elnöke hogyan távolodik el saját pártjától és a jobboldali eszmerendszertől. Itt Dávid Ibolya utóbbi hónapokban tett megnyilatkozásaira gondolok. 1. „Az MDF egyenlő távolságra áll a két nagy párttól.” De akkor hogyan mondhatott beszédet Dávid Ibolya 2003. október 23-án a Széna téren, Orbán Viktor népszerűségét kihasználva? Vagy: az MDF nem a Fidesszel közös listán került be a parlamentbe? 2. „A két nagy párt ellentéte csak látszólagos, a háttérben keresztapák kézfogása zajlik, kiegyezés az anyagiak felosztásáról hetven:harminc százalékos arányban.” Dávid Ibolyának tudnia illene, hogy az MSZP elemi érdeke eltávolítani a Fidesztől az MDF-et. Ezért minden árat megfizet. Dávid Ibolya nem veszi észre a csapdát? Inkább vállalja az MTV-kurátorbotrányt, vállalja a gyakori médiaszereplést az élesen jobboldalellenes baloldali médiában. Jobb lenne, ha az MDF megválna elnökétől; ez esetben a rendszerváltó párt saját érdekeit is jobban képviselhetné.

Czető Lászlóné (Budapest): Tudjuk, hogy a szocializmusban voltak besúgók és voltak jelentéseket olvasók. Ha történetesen Vikidál Gyula ma a baloldalhoz tartozna, homály fedné továbbra is bizony eléggé el nem ítélhető cselekedetét. Jelentéseit talán nem szívből, hanem kényszerből tette, noha úgy érvényesülni bizony inkorrekt dolog volt. De leginkább azok voltak minősíthetetlen erkölcsi színvonalon, akik kértek, sőt kényszerítettek erre embereket pusztán azért, hogy saját egyeduralmukat védjék. Még ettől is szomorúbb, hogy a besúgást elrendelők, a diktatúra működtetői, a jelentést olvasók és megtorlók vannak most is hatalmon.

Dr. Maurer Gyula (Maglód): Közismert, hogy a trianoni békediktátum a Kárpát-medencei magyarság egyharmadát juttatta a szomszédos országokba, és hogy ezek zömének családi kapcsolata van az anyaországiakkal. E kapcsolatok ápolásának egyik legfontosabb eszköze a levelezés. Ennek megnehezítése a postai díjak jelentős megemelésével a kapcsolatok gyengítését, szétzilálását szolgálja. A posta már 2003. augusztus 1-jén megsértette, 2004. március 16-tól kezdődően pedig teljesen megszüntette azt a kormányváltáskor meglevő kedvezményünket, hogy a környező országokba a belföldi díjszabás szerint küldhessük leveleinket. Míg a kormányváltáskor 38 forint volt egy szabványos levél bélyegilletéke, belföldön és a környező országokba egyaránt, addig ma 48 forint belföldre és 150 forint a környező országokba. Azaz belföldi viszonylatban kerekítve 26 százalékkal, a környező országok viszonylatában 295 százalékkal drágítottak. Hasonló a helyzet a levelezőlapok és a képes levelezőlapok esetében is. Ez a sok millió magyart negatívan érintő intézkedés csupán egy példa arra, hogy a kormánynak, a miniszterelnök és a külügyminiszter hangzatos kijelentései ellenére, nem szívügye a határon túli magyarok sorsa. Az ellenzéki képviselők ennél sokkal kisebb horderejű kérdésekben is szoktak interpellálni. Most miért hallgatnak?