Tilosban

Törvényes volt a Tilos Rádió műsor-szolgáltatási jogának harmincnapos felfüggesztése – így döntött a minap a Fővárosi Bíróság első fokon. A rádió által megtámadott szankciót januárban rótta ki az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), miután a cég egyik emelkedett műsorvezetője karácsony tájt homály részegen azt mondta: „Kiirtanám az összes keresztényt.” Itt jegyzem meg, nem az első ilyen jellegű véleménynyilvánítás hangzott el a magasröptű rádióban, amelynek munkatársai amúgy még a pattintott kőkorszakból jöttek, vagy korábbról.
Szóval buktak Tilosék, fejre álltak a küszöbön, és hitem szerint ezen őszintén kacag az ország (a kereszténykiirtók kivételével).
Ha én Tiloséknál dolgoznék – Isten ments’ ettől –, már ugranék is bele a megáradt Sebes-Körösbe. Ilyen agyament kollégákkal még nem találkoztam eddig, hál’ Istennek. Nem is szeretnék. A vicc az egészben, hogy nevezett Tilos Rádió a hírek szerint fellebbezni fog, csípőre rakja a kezét meg fityiszt mutat. (Ez egyébként beleillik a stílusába.) Határtalan az emberi bunkóság. Sehol egy tilos lámpa. Csak Tilos Rádió van.
Hát én csak üdvözölni tudom a bíróság döntését, s azt hiszem, vagyunk így néhányan. Megkockáztatom, a nemzet. Aki magyar. Aki nem szeretné kiirtani a keresztényeket. Nem mi járunk a tilosban, gyerekek, nektek kellene belenézni olykor a fürdőszobatükörbe. Mocskolódás helyett inkább tisztálkodni kellene.
A bátor rádió (a főszerkesztő biztos a Hősök terén alszik birkózószőnyegen) februárban felolvasott egy sms-t is, ebben az állt: „Orbán Viktor egy köpönyegforgató fasiszta patkány, ne dőljünk be neki. Pusztuljanak az egyházak! Éljen Barangó!” És ebből még per sem lett.