Az MSZP veresége

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nyerte az európai parlamenti választást, hiszen a pártok közül a legtöbb szavazatot szerezte meg, és az elérhető mandátumok felét is a magáénak tudhatja. Legfőbb riválisára akkora vereséget mért tegnap, hogy nyugodtan kijelenthetjük: két év után visszavágott az akkor épphogy kormányra vergődött szocialistáknak.

Az eredmény a néppárti átalakulás visszaigazolását, a két éve számos kudarcot feldolgozni kénytelen polgári tábor lelki megerősítését jelenti, de nem előlegezi meg a 2006-os (?) győzelmet, legfeljebb egyetlen, bár kétségkívül méretes lépés az afelé vezető úton. Az úgynevezett SZDSZ egyetlen célcsoportra fókuszáló, hatásos kampánya két mandátumot ért, ami arra figyelmeztet, hogy a Fidesznek – ha kormányra akar kerülni – továbbra is számolnia kell az MSZP ravasz szövetségesével. Az MDF mandátumszerzése a választás meglepetése, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ellenzék a képviselői helyek számát tekintve is legyőzze a kormányoldalt. Érdemes megjegyezni, hogy a Fidesz egymaga annyi szavazatot kapott, mint a három másik bejutott párt együttvéve.
Nem mehetünk el szó nélkül a meghökkentően alacsony részvétel mellett, ami a vesztes mentőkötele lesz, s ami valóban beárnyékolja, de nem kérdőjelezi meg a Fidesz diadalát. A kampánnyal szemben az aktivitás igazán „európai” volt. Csakhogy míg egy bejáratott uniós demokráciában érthető a választók közönye, addig mi mégiscsak először küldhettünk képviselőket Strasbourgba, s az eredménynek belpolitikai üzenete is van, így az itthoni apátia magyarázatra szoruló, természetellenes jelenség. Az előrejelzéseket is alulmúló részvétel a politikai elit kudarca, hiszen azt jelzi, hogy a pártoknak nem sikerült megszólítaniuk a társadalmat. Persze a felelősség nem egyenlő arányban oszlik meg a két tömb között. A Medgyessy-kormány elhibázott és primitív, de annál költségesebb propagandahadjárata egyszer már hasonló következménnyel járt: tavaly áprilisban kirívó érdektelenség kísérte hazánkban az új EU-tagországok csatlakozását jóváhagyó népszavazást. Akkor a kormányerők presztízsokokból érdekeltek voltak a választói aktivitásban, most viszont nem. Ennek megfelelően olyan üzeneteket fogalmaztak meg, amelyek célja a polgárok távol tartása a szavazóhelyiségektől, miközben a részvételre buzdító hirdetések helyett a nem létező Európa-terv népszerűsítésére költötték adóforintjainkat. Nincs belpolitikai tétje a voksolásnak, az nem több egy nagy mintán vett közvélemény-kutatásnál – sulykolták nap mint nap, nem győzve hangsúlyozni, hogy a 2002-ben megszerzett mandátum négy évre szól, így a vasárnapi eredménynek semmilyen hatása nem lesz a kormány politikájára.
Bárhogy is csűrik-csavarják azonban a nyilvánosságnak szánt szavaikat, a szocialista vezetők pontosan tudják, hogy alaposan elszámították magukat, pártjuk gyatrán vizsgázott a választáson, s ha elmarad a korrekció, azzal saját későbbi esélyeiket csökkentik. Ez a szereplés sem a pártelnök, sem a kampány finisében a fejét elveszítő miniszterelnök pozícióját nem betonozta be. A négy parlamenti párt közül ugyanis csak az MSZP bukott tegnap, mégpedig hatalmasat.