Elmaradt Nagy-Britannia ostroma

Kevesen érkeztek, és sokan már vissza is fordultak azok közül, akik a munkaerőpiac megnyitása után Nagy-Britanniában próbáltak szerencsét. Akik nyelvtudás nélkül vágtak neki az ismeretlennek, nem volt előre biztosított munkahelyük és szállásuk, általában kénytelenek voltak összekaparni a visszaúthoz szükséges pénzt. Az unió bővítését megelőző hisztériakampány leállt, a bulvársajtónak be kellett ismernie, hogy a várt kelet-európai hordák nem érkeztek meg. A brit kormány döntése a munkaerőpiac megnyitásáról azonban várhatóan sikeresnek bizonyul, és további gazdasági fellendülést eredményez.

V alóságos hadjáratot indított az unió bővítése előtt a bulvársajtó a Kelet-Európából várható „hordák” ellen, amelyek csak azért érkeznek majd Nagy-Britanniába, hogy letelepedjenek itt, és felvegyék a munkanélkülieknek járó segélyeket. A legnagyobb példányszámú brit bulvárújság egyenesen azt állította, hogy az EU keleti bővítése főleg a migrációról szól. A Daily Mail hatalmas szalagcímeken hirdette, hogy az Egyesült Királyság május elsejétől megnyitotta kapuit a kelet- európai „jóléti turisták” előtt. A Sun pedig arról tudósított, hogy majd a beteg kelet-európaiak özönlik el a brit kórházakat. Az Európa-fóbiás brit sajtónak tökéletes témát szolgáltatott a „keleti hordák” megérkezése várható negatív következményeinek a tálalása. Egy csapásra három legyet ütöttek: cikkeiket főleg az unió, a migráció és a romák ellen írták. Még a hiteles tájékoztatásra oly sokat adó BBC is követte a bulvárok által diktált tempót, és áprilisban főleg arról tudósított, hány munkás érkezik majd az új tagállamokból, és kevés szó esett arról, hogy mit is jelent igazából a bővítés.
Május elsejét követően azonban hirtelen abbamaradt a hisztériakampány. A bulvársajtónak kénytelen-kelletlen szembesülnie kellett a valósággal: a várt kelet-európai hordák nem érkeztek meg, az invázió elmaradt.
Heather Grabbe, a Center for European Reform igazgatóhelyettese ezt azzal magyarázza, hogy a kelet-közép-európai munkaerő egyáltalán nem mobilis. Aki azonban mégis rászánta magát, hogy szerencsét próbáljon, az valóban munkát akart vállalni Nagy-Britanniában, és nem az ingyenkenyér reményében hagyta el hazáját.
Emellett már igen sok kelet-európai munkavállaló itt volt május elseje előtt is, de ezek főleg feketén dolgoztak, és csak most legalizálták munkavállalásukat.
A brit kormány becslése szerint megközelítőleg 12-13 ezer munkás érkezik majd az első évben a szigetországba a munkaerőpiac megnyitása után, a Migrant Watch nevű civil szervezet ezt a számot 40 ezerre becsüli, a bulvársajtó pedig 120 ezer várható munkavállalóról cikkezett. A 60 milliós lakossághoz képest ez még mindig csak 0,2 százalék.
A bulvársajtó sikeresen korbácsolta fel a brit társadalomban meglévő félelmet a migrációval kapcsolatban. Az új tagállamok állampolgárairól olyan kép alakult ki, amely szerint ezek az emberek nem tartják be a törvényeket, és ki akarják használni a brit jóléti rendszert. Ezzel kárt okoztak a brit külpolitikának is, amely az évek során megpróbált szövetségeseket keresni az új tagállamok között – mutat rá elemzésében Heather Grabbe. Mint állítja, még túl korai megvonni a mérleget, de mégis arra lehet következtetni, hogy a brit kormány döntése a munkaerőpiac megnyitásáról sikeresnek bizonyul. Növekedni fog az adóbevétel, és megélénkül a munkaerő-piac is, ami további gazdasági fellendülést eredményez.
London környékén továbbra is nagy a munkaerőhiány bizonyos szakmákban, ide továbbra is várnak munkásokat az új tagállamokból. Egy német kutatóintézet előrejelzése szerint a következő évtizedekben 50 ezerről 180 ezerre növekszik majd a Nagy-Britanniában dolgozó kelet-európaiak száma.