Halál a gyermekkereskedőre

Gyermekkereskedőket ítéltek el Kínában, ám az üzletág a túlnépesedett ország szigorú születésszabályozása miatt továbbra is virágzik. A most halállal büntetett banda feje százhúsz csecsemőt rabolt el és „dobott piacra”.

Kínában halálra ítélték azt a gyermekkereskedelemmel foglalkozó banda vezetőjét, aki az ítélet szerint százhúsz kínai kislány sorsáért felelős. Öt éven át – 1998 és 2003 között úgy adta-vette őket, mintha tárgyak lennének – adta hírül a BBC.
A modern rabszolga-kereskedelem egyre terjed az ázsiai országban. Mivel a túlnépesedett Kínában egy családnak csak egy gyermeke lehet, az eladók rendszerint olyan szülők, akik szabadulni szeretnének a már nem kívánt második gyermektől. Ám sokszor akkor is eladják a lánygyermeket, ha ő az elsőszülött, mert ha megtartanák, le kellene mondaniuk arról, hogy valaha fiuk is legyen. Ez esetben eltitkolják a lánygyermek megszületését, és igyekeznek túladni rajta.
A vásárlók elsősorban olyan családok, amelyek ház körüli munkára fogják és kíméletlenül kihasználják a kiszolgáltatott apróságokat. Ám az eladott kicsiknek nem ritkán szexuális zaklatást is el kell viselniük. Az is megesik, hogy a vevőként jelentkező családok egyetlen fiuk jövendőbelijének szánják az emberpiacon kiszemelt kislányt, akit maguk akarnak felnevelni, és az engedelmes asszony kötelességeire megtanítani.
Az ügyről ugyancsak tudósító AFP emlékeztetett arra, hogy a kínai hatóságok márciusban közzétették: nemcsak lányok, hanem felnőtt nők is gyakran áldozatul esnek az emberkereskedőknek. A nyilvánosságra hozott adatok szerint az elmúlt három évben több mint 42 ezer nőt és gyereket szabadítottak ki a fogságból, ám az emberkereskedelem valódi méreteiről még becslések sem láttak napvilágot.
A bíróság a tizenöt tagú banda két tagját életfogytig tartó szabadságvesztésre, tizenkettőt pedig egytől tizenöt évig terjedő börtönre ítélte. A döntés, amely a bandavezért esetében a halálbüntetés mellett teljes vagyonelkobzást is tartalmaz, nem jogerős, valamenynyi vádlott fellebbezett ellene.
A gyermekek sorsára, hogy viszszakerültek-e családjukhoz, amely könnyű szívvel túladott rajtuk, vagy állami intézetbe szállították-e őket, sem a bíróság, sem más hatóságok nem vesztegettek szót. A szülők felelőssége szintén nem téma a kínai sajtótermékekben.