Hidegzuhany az osztrák elitnek

Mára egész egyszerűen belefásultak az értelmetlen csatározásokba a szavazóhelyiségek elől fejvesztve menekülő európai választópolgárok – mutatott rá az európai parlamenti választásokat övező érdektelenség okait elemezve a politológusok többsége. Az így bekövetkezett apatikus hangulat azonban nem mindenki számára kedvezőtlen. Az osztrák szociáldemokraták egykori kulcsfigurája, az immár saját listával indult Hans-Peter Martin hazája kitűnő terepnek ígérkezett a politikus nem mindennapi taktikáinak sikerre viteléhez, elvégre nyugati szomszédunknál hihetetlen mértékben megcsappant az EU és a közéleti szereplők népszerűsége. Hans-Peter Martin ebben, a klasszikus politikusokat jórészt elutasító közhangulatban lépett ismételten színre, s végül a szociáldemokraták (SPÖ), valamint a néppárt (ÖVP) után a harmadik legnépszerűbb jelöltnek bizonyult. 14 százalékos támogatottsága révén listájáról ketten is Brüsszelbe utazhatnak, ez pedig függetlenként, oly sok botrány után nem kis teljesítmény.
Történt ugyanis, hogy az egykori szocdem listavezető komoly pénzügyi visszaélésekkel vádolt meg számos törvényhozót. Mint állította, egyes brüsszeli és strasbourgi kollégái olyan utakért és ülésekért számoltak fel komoly napidíjakat, melyeken valójában nem is vettek részt. A kocka azonban a közelmúltban fordult egyet, hiszen az Európai Parlament illetékesei éppen azokat a nyilakat lőtték vissza Hans-Peter Martinra, amelyeket egykor ő zúdított rájuk. A választások előtt nem sokkal ugyanis előkerült egy három évvel ezelőtti jegyzőkönyv, melynek tanúsága szerint a szabadúszó politikus egyszerre tartott előadást Koppenhágában, s vett részt egy brüsszeli tanácskozáson. Hans-Peter Martin azt ígéri, néhány napon belül tisztázza magát, a látszólag kicsinyes ügy azonban így is komoly kampánytémává nőtte ki magát. A vita végére a jelek szerint jó ideig nem kerülhet még pont, a politikus sikereit látva annyi azonban már most leszögezhető, hogy az ügy valódi vesztese az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), mely bár hosszú évek óta hasonló jelszavakkal népszerűsíti magát, mégis mindössze egyetlen mandátumhoz jutott.
Hans-Peter Martin valójában ugyan hivatásos politikus maradt, sikere mégis ráirányítja a figyelmet arra, hogy a civil szféra is mindinkább szóhoz szeretne jutni a ma még főként pártok irányította közéletben. A klasszikus politikai formációk létjogosultsága ma ugyan töretlennek tűnik, a globalizáció veszélyeire nagy sikerű könyvében is figyelmeztető képviselő esete azonban számukra is tanulságos lehet.