Kormányfő és illemtanár

Nem felejtettem el azt a Nap-keltét, amelyben Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt határozottan bizonygatta, hogy addig nem nyugszik, amíg az ország polgárait elválasztó árkot be nem temeti. Elvégre az úriember szerepében tetszelegni, sőt annak imázsát ápolgatni egy ideig a megválasztott miniszterelnöknek még fontosnak is tűnt. Csak hát az árok nem akart betemetődni, Medgyessy meg nem a lapátot forgatta, hanem D–209-es dossziéját szorongatta. Amikor fény derült Magyarország jelenkori miniszterelnökének sötét és máig feltáratlan ügynökmúltjára, a jobboldal végképp nem kért többé belőle. Medgyessy máig sem képes megszokni hajszálon nyert győzelmét, és az elmúlt két évben kormányzás helyett személyének folyamatos bizonyítási kényszerétől, legitimációs igyekezetétől szenvedtünk, amelyben a miniszterelnök örökösen elődjéhez hasonlítgatva magát pózolt a nagyközönségnek.
Amely nagyközönség jelentős része, és ezt ő is tudja, csupán elszenvedi a helyzetet, megkövesedett gyanakvással gondolva a 2002-es választások eredményére, erkölcsileg mélyen megrendülve a miniszterelnök eltagadott ügynökmúltja miatt. Medgyessy Péter pedig mint gigerli a promenádon nyaral, telel, lazacol, koktélozik, szivarozik, hülyeségeket beszél, valamint szándékait émelygős negédeskedésbe burkolva gorombáskodik és személyeskedik.
Ez a két év szemmel láthatóan megviselte az idegeit: szerintem úriember vagyok, szép ruhákban járok, nem az Alcsút
SC-ben rúgom a bőrt, manikűröztetem a körmömet, választékos italokat fogyasztok, szenvedek a közönségességtől, szeretem és segítem mostani és előző családom tagjait, de nem értem, miért nem szeret engem az én népem? Miért azt a kis Napóleont ünneplik tombolva? Ez nyilván mind végigfutott a mostani miniszterelnök fejében, amikor Sopronban kampányzáró nagygyűlését füttyögés és bekiabálás zavarta meg. És elszakadt a cérna.
Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke, a francia Becsületrend birtokosa, a gyérülő hajú sármőr, a drága mokaszinba bújtatott lábú úriember fülig érő szájjal először megköszönte közönségének a részvételt, majd tovább vigyorogva közölte, hogy a füttyögőknek semmit sem köszön, s kezét magasba lendítve, szembefordulva a tömeggel, előbb integetett, majd hüvelykujját lefelé fordítva beintett az őt ünnepelni nem óhajtók csoportjának.
Ha nem lenne elég világos: Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke, a kampánycsend előtt négy órával Sopronban azt üzente az őt kifütyülő elégedetlenkedőknek, hogy kapják be.
Hogy is volt ez az előző négy évben? Mit kellett elviselni az akkori miniszterelnöknek? Hogy ő egy zsebnapóleon, farkasvigyorú bűnöző, felesége állkapcsát összetörő állat, gyerekét elveszítő felelőtlen egyén, hatalommániás törpe, kis Hitler, reinkarnálódott Gömbös Gyula, koronára ácsingózó vidéki bunkó.
Orbán Viktor tűrte. Soha nem volt képes ilyen közönségesre ledolgozni magát. A felvételt egyébként egyetlen magáncsatorna közvetítette. A miniszterelnök beintése közszolgálatilag meg nem történt esemény.