Milyen vita? És kivel?

Fizetett hirdetésekben szorgalmazza a Magyar Szocialista Párt a „Fidesz hazugsággyárának” leállítását. Szépen komponált újságoldalakon tombol a választási etika, valamint a visszafogott tényszerűség is, már ahogy ezt a két fogalmat Ron Werber értelmezni tudja. (Két verzió készülhetett ebből a remekműből, mert a Népszavában megjelent átkozódásban, talán a kissé faragatlanabb olvasótábor kedvéért, a mindig szót mindígnek írják, míg a Népszabadságban nyelvileg helyesen őrjöngenek kormánypárték.) „Mert mások csak beszélnek” – állítja az MSZP.

Túl azon az apróságon, hogy demokráciában ugyan mi mást tehet egy ellenzék, mint hogy beszél, önmagában is érdekes ez az új jelmondat. A lényegét talán egy interneten terjedő szocialista álplakát fejezi ki a leginkább, amelyen az MSZP hirdetéseinek megszokott grafikai környezetébe a betegágyán fekvő, bekötött fejű, frissen összevert Szász Károly képét illesztette az alkotó. A szlogen ott is ez: „Mert mások csak beszélnek.” Hát ez az.
Ezek a hirdetések ágyaztak meg annak a bejelentésnek, amelylyel Kovács László ostromolta meg a nyilvánosság gyomrát. Vitára invitálta Orbán Viktort, mint az egyik nagy párt elnöke a másik nagy párt elnökét. Orbán Viktor a kihívást elfogadta, ám az időpontot az európai parlamenti választás utánra helyezte. Kovács László választás elé állította Orbán Viktort. Ha a volt miniszterelnök elutasítja az ajánlatot, úgy kockáztatja, hogy a kampány hátralévő napjaiban végig megfutamodással vádolják. Ha beleegyezik a vitába, akkor Kovács Lászlóval kerül egy szintre, miközben fölöttük, mögöttük a kampány hangneméért aggódó Medgyessy Péter csóválhatná azt az okos fejét. Ebben a környezetben a vita eredménye és részletei optimális esetben is érdektelenek.
Dilemma a javából? Dehogy.
Milyen vita? Mint a Millenáris Parkban lett volna 2002-ben? Amikor minden részlet egyeztetése után a szocialisták plazmamonitorokat kezdtek behurcolni a felek háta mögé, amelyeken saját jelszavaikat kívánták futtatni? Esetleg olyan színjáték, amilyenre Medgyessy Péter invitálta Orbán Viktort, amikor a meghívóban szereplő, hangsúlyozottan dolgozószobai magánbeszélgetésre érkező exminiszterelnök hirtelen közönség előtt és kamerák kereszttüzében találta magát? Az MSZP agytrösztje páratlanul leleményes abban, hogy aljas húzásokkal tarkítson egy ártatlannak ígérkező eseményt.
És kivel? Kovács Lászlóval? A huszonhárommillió román honfoglalásának apostolával? A kamionokon érkező, az MSZP-t támadó fideszes szórólapok lánglelkű, ám pervesztes propagandistájával? A K&H-ügybe belebarátnőződött virslipárti angolnabajnokkal? A listavezető itthonmaradóval? A kisantantbarát külügyminiszterrel? A Lassan Mondom, Hogy A Fél Országot Itthagynám Párt igazságfóbiás elnökével? Ugyan.
Nem vitára hívta ő Orbán Viktort, hanem tetemre. Hogy fröcsköljön a sár, gyűrűzzön a hazugság, buzogjon az indulat. Hogy a választás megint háborúról szóljon, és megint ne a tényekről, megint ne az életről, megint ne a jövőről. Hogy Ron Werber sorra kipipálhassa a gyűlölettételeket az agressziólistán.
A mérleget, amit az MSZP szeretne erővel megvonni, majd megvonják a választók. Utána meg beszéljen Kovács László, amit akar. Akár Orbán Viktorhoz is.