S. O. S. – SAS, 2004

Lesz-e sas 2000-ben? – tette föl a kérdést Major István 1979-ben. Úristen, huszonöt éve! Kemény kötésű, narancsszín könyv, a Natura Kiadó – merthogy ilyen is volt valamikor – hozta ki. Ünnepi könyvhét felé a példányszám sem épp érdektelen: húszezer. El is fogyott. Most 2004-et írunk, és van sas, látszólag cáfolva Major István egykori vízióját: „Óriási tehát azoknak az államoknak a felelőssége, melyek területén még előfordulnak a levegő e szárnyas urai. Ha nem tesznek meg minden lehetséges intézkedést, akkor nem valószínű, hogy Európában még lesz sas 2000-ben.”
Látszólag – írtam imént, hisz az első mondat, ha lehet mondani, még érvényesebb: óriási azoknak az államoknak a felelőssége… Nos, az Európai Unióban 2004. május 1-jéig egyetlen pár (remélem, nálad a zsebkalkulátor), értsd: egyetlen parlagisas-pár élt. Magyarország és Szlovákia csatlakozásával ez a szám száztízre nőtt. A parlagi sas kiemelten védett, eszmei értéke egymillió forint. És akkor egy újabb keltezésű írott forrás, ezúttal nem 1979-ből, hanem 2004-ből. A korból, amikor még mindig van sas. Egy népszerű bulvárlap írta, május huszonharmadikán, fejlécei olykor blikkfangosak: „A tojó emberi zavarás miatt elhagyta a fészket, benne a két tojással. A környéken ugyanis erdészeti tevékenység folyt, nem sokkal messzebb pedig mezőgazdasági munkások dolgoztak. Ez a madár pedig rendkívül érzékeny az emberi jelenlétre. A magára hagyott fészket a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őre vette észre. Az egyesület szakemberei kimentették a két tojást, és fertőtlenítés után keltetőgépbe rakták őket.” A két tojás közül az egyik kikelt, ami örömhír és szenzáció.
Én azonban, engedtessék meg már nekem, inkább elborzadok. Mert akinek van füle, az már meghallotta. Mármint a láncfűrész süvítését. Akinek van füle, az képes kihallani a sorok közül, hogy mi történt. Hogy mi történik. Mi? Hát: a Bükki Nemzeti Parkban egy sasfészek körül irtják az erdőt, úgymond: erdészeti tevékenység folyik.
Már annyiszor beszéltem. Most miért szólnék újra? Hangszálaimon vastag moha. Erre nincs mentség. Kedv, remények, Lillák? Erdő, erdészet, erdőgazdálkodási viták? Az őrület egy rendszer, mely nem leváltható. Minden jel szerint csak a Szentlélekben bízhatunk, megváltást pedig csak a mezők liliomainak Urától remélhetünk.

A szerző író