Dőzs

Amikor lezajlott a söjtöri ebéd, meg az utána következő felzúdulás, és jött a kovácsi megbánás két szelet barna kenyérrel meg egy virslivel, azt gondoltam, jó kis lecke volt ez a kormány parvenüinek. Aztán megbicsaklott a hitem, amikor szivaros, flancos bulikról, monstre házassági évfordulókról olvastam, és arra gondoltam: hogyhogy a kormány jeles vezérei között nincs egy tisztafejű egyén, aki érzékelné, ebben az országban többen vergődnek a nyomorban, mint ahányan tapsolnak a kormány nyilvános partijaihoz.
Még jól emlékszem, amikor Selmeczy Gabriella megevett egy sóskiflit valamelyik plazában. Az aprólékos oknyomozást: fizetett, mikor fizetett, miért fizetett, joga volt-e megenni, nem enni, kár okozott, nem okozott, lopta a kiflit, nem lopta, erkölcsileg ez minek számít, súlyos vétségnek, szórakozott magatartásnak. Megfizethető-e a kifli árával az a súlyos morális deficit, amit egy fideszes – mert ugyan milyen más? – képviselő követett el ebben a törvénytisztelő országban, ahol egyes polgárok Békásmegyeren boldogok, ha egy kifli árát ki tudják szenvedni pattintós pénztárcájukból.
Aztán jött a Fidesz-kormány vörsi, kihelyezett kormányülése. Ki fizette, ki főzte, mennyibe került ez az adófizetőknek, az önkormányzatnak, milyen alapon, milyen húsból, milyen rétes, menynyiért? Aki olvasta a jól értesült kommentárokat, a repkedő áfás összegeket, annak égett az arca, és azon gondolkodott, mennyire komoly emberek dolgoznak a magyar nyilvánosságban? És ha nem azok, ezt pénzért teszik, vagy erre gerjednek?
Most gyanús a csend. Csak most derült ki, hogy a Budapest Airport Rt.-nél., a száz százalékig állami tulajdonú vállalatnál, május végén a Hit Gyülekezete csarnokában monstre bulit tartottak húszmillió forintért azoknak az értékes dolgozóknak, akik nem estek bele abba a tíz százalékba, akiket elzavartak költségtakarékosság címén néhány hónappal azelőtt. Már az is érdekes, hogy nem egy hangárban vagy egy terminálon hejehujáztak, hanem Németh Sándor egyházának fellegvárában, nem kérdem mennyiért, mert nem akarok börtönbe kerülni, oktalanul meggyanúsítva a BA. Rt. vezetőit, hogy esetleg indirekt módon segítik meg a bérleti díjjal szegény, nélkülöző hitgyülis barátaikat.
Én csupán azt gondolom, hogy a jelenlegi establishment nincs magánál. Rongyrázás, bulik, milliós, tízmilliós jutalmak, vacsora a Gundelból, hálóban sült gombás szűzsült vagy zománcozott nyúlgerinc ananásszal, meg tizenhat söröshordó. Ezek tényleg azt hiszik, hogy a 2002-es választással megváltották a belépőt a Könyökig a közpénzben című komédiába? Fel kellene világosítani Medgyessy Pétert és kormányát, hogy ez nem a Kánaán, és ők nem egy virágzó gazdaság fölöslegét csapolgatják. Súlyos aránytévesztésnek érzem azokat a vállalati bulikat, kiosztott milliókat, melyek mögött nem munka és teljesítmény, hanem a hatalom gőgje, lenézése és ki nem mondott jogfolytonossága lapul: nekünk és haverjainknak mindent szabad. Példánknál maradva belezavar a képbe, hogy a vizsgálatot, amit a BA Rt.-s buli tisztázása miatt elrendeltek, azok végzik, akik felügyelőbizottsági tagságuknál fogva bízvást nevezhetünk elfogultnak. Hogy mi lesz annak a vizsgálatnak a vége, amit a vezérigazgató kért, miközben ő írta alá a tizenhétmilliós vacsora és műsor megrendelőjét, nem nehéz kikövetkezetni. Semmi. A vizsgálat megállapítja majd, hogy minden törvényes és szabályos volt. Végül is, ahol a kommunikációs feladatokat olyan kebelbeli hölgy végzi, akinek sem újságírói, sem kommunikációs gyakorlata nincs, ezért ki is adta ötmillióért havonta külsősöknek a munkát, ott az adófizetők pénzének gondos felhasználásáról beszélni kész röhej.