Tiszta energia kell a fejlődő országoknak

A harmadik világ gazdasági felzárkóztatásában a tiszta energiaforrások elterjesztése jelenti a kulcsot – derül ki a brit New Economist alapítvány a napokban közzétett tanulmányából. Az alternatív megoldások kutatása az ipari államok számára is létkérdés, mert ha a fejlődő országok az energetika klasszikus útját akarják végigjárni, az biztosan ökológiai katasztrófához vezet.

Sokat hangoztatott gátja az alternatív, tiszta energiahordozók elterjedésének az ár. Több elemzés is foglalkozik azzal, hogy a szél-, víz- és napenergia felhasználásának nagyobb arányú növelése bizonyos technikai problémák mellett azért lehetetlen, mert ezek a megoldások túl drágák, jóval költségesebbek, mint a fosszilis forrásokra alapuló energiagazdálkodás. Pontos számokat ugyanakkor hiába keresünk. Azt például, mennyibe kerül egy külszíni lignitbányászat nyomait eltüntető tájrekultiváció, hogy mennyit fordítanak az ipari országok évente a levegőszennyeződésre visszavezethető légzőszervi megbetegedések kezelésére, a globális felmelegedési folyamat megfordítására, vagyis hogy mekkora összeget tesznek ki a klasszikus energiafogyasztás externális költségei, még senki sem vetette össze az alternatív energiahordozók elterjesztésének költségeivel.
A New Economist nemrégiben megjelent tanulmánya állítja: a tiszta energiaforrások kiaknázása gazdaságilag is megéri, sőt a harmadik világ felzárkóztatásában ez jelenti az egyetlen keresztülvihető megoldást. A greenfo.hu környezetvédelmi szakportál által idézett anyag szerint a szegénység globális felszámolása csak egyetlen módon lehetséges: mielőbb át kell váltanunk kőolajról a nap-, szél- és más, megújuló energiaforrásokra. A tanulmány arra szólít fel, hogy meg kell szüntetni a kőolajjal és az atomenergiával kapcsolatos kutatásokra adott támogatások rendszerét. Helyette a következő évtizedben legalább kétmilliárd emberhez kellene eljuttatni valamilyen tiszta energiát.
A kutatók rámutatnak: a tiszta energiahordozók arányának növelésére van pénz, de ez elvész a jelenlegi támogatási rendszerben. Az az összeg például, amit a Világbank egyetlen évben a különböző fosszilis energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre költ, elegendő lenne ahhoz, hogy a Szahara bizonyos részein napkollektorok felállításával tízmillió embert juttassanak tiszta energiához. A tanulmány szerint a legfejlettebb ipari államoknak 2010-ig egymilliárd embert kellene ellátniuk a harmadik világban tiszta energiával, és ezt a számot a következő évtized végére meg kell duplázni.