Egy leleményes ember

Valamit nagyon ügyesen csinál ez a Wekler. Miközben alig-alig hallunk róla, ő szép komótosan milliárdossá válik, bődületes méretű állami pénzeket vesz fel (nem kell visszaadnia), szőlőbirtokát hozzácsapják a történelmi borvidékhez (így többet ér a bora), rakásnyi birtokot vásárol, „véletlenül” mindig ott, ahol autópálya van épülőben. Mint hírlik, Tolna megye egy része már az övé, meg persze, ami vele jár, pallosjog, első éjszaka joga, talán pénzt is veret, újoncot toboroz…
Wekler Ferenc tud élni.
Nem lennék meglepve, ha a leendő korok történelemkönyveiben Wekler Ferenc Csák Máté kései utódaként szerezne egy jókora bekezdést. Egy leleményes ember, aki szabad idejében házelnökhelyettes.
Az utóbbi idők legnagyobb Wekler-dobása minap történt. Emberünk az ellene zajló „hajsza” okán megkérte pártját, az SZDSZ-t, ítélkezzen fölötte az ügyvivő testülete, ő áll a golyózápor elibe. Szép és könnyfakasztó gesztus, lám, itt van ez a Wekler Feri, aki tele van jóindulattal, miközben a mocskos ellenzéki sajtó notóriusan rugdossa, molesztálja – hát akkor ő ideáll, lehajtja fejét a tönkre, sújtson le reá a bárd… Persze okos a mi Ferink, pontosan tudja, szelíd ítélet születik majd, hiszen a bíráknak is vaj van a fülük mögött. A bravúros villaépítő és Cisco-szerződő Magyar Bálint biztosan kíméletes lesz, isztriai Demszky Gábor nem ér rá (éppen terepjárózik), kakaóbiztos Kovács Kálmán pedig éppen azon örvendezik, hogy kaszált egy nagyot a hibbant magyar adófizetőn. Feri és a haverok.
Érdekes, hogy ékes szavú Kuncze Gábor most már nem brummog, nem kíván nyilatkozni. (Elveszett a Lop-Stop! tábla?) Valószínűleg elsodorták az események. Meg aztán az egész lényegtelen, smafu, Fidesz-piszkálódás.