Féregzabálás a zöldkártyáért

Éljen és dolgozzon az Egyesült Államokban! – szól az internetes portálokon gyakorta feltűnő hirdetés, könnyed hozzájutást ígérve az amerikai letelepedésre jogosító engedélyhez. A valóság azonban hamar magukhoz téríti az álmodozókat: a jobb élet reményében egy bevándorlók számára kitalált tengerentúli valóságshow résztvevői például még férgeket és skorpiókat is készek élő adásban elfogyasztani.

Férgek, élő skorpiók, kacsaembrió és nyers disznóbél fogyasztása, életveszélyes ugrálások mozgó kamionokról és motorcsónakokról – néhány szörnyűség, amit a mindenre kész „játékosok” magukra vállaltak, a tengerentúli tévénézők legnagyobb örömére. A valóságshow résztvevőit mind egy cél hajtja: minél előbb hozzá akarnak jutni a letelepedéshez szükséges zöldkártyához.
A műsor résztvevőinek származását jól mutatja, hogy a show kezdetét jelző visszaszámlálás is spanyol nyelven hangzik el. Ami a főcím után következik, az ma már nem is számít különösebben megdöbbentőnek. A brit tévénézők láthattak már kínai „művészt”, aki halott csecsemőből evett élő adásban, ehhez képest a maréknyi eleven férget szájába tömő lány látványa szinte már mindennapos. A jogvédőket sokkal inkább megdöbbentette az, hogy a résztvevők nem az utcáról érkező, a megaláztatást autóért, lakásért, pénzért felvállaló játékosok, hanem utolsó reményüket a győzelembe fektető, kiszolgáltatott emberek. A szervezők rögvest azzal védekeztek, hogy senkit sem kényszerítettek a műsorban való részvételre, ráadásul a nyeremény sokkal többet ér a győztesnek, mint egy „szendvicssütő vagy egy mellnagyobbító műtét”. Igaz, mint időközben kiderült, a nyertes nem kapja meg rögvest a zöldkártyát, mindössze egy bevándorlási ügyekben jártas jogász segítségéhez jut hozzá.
Az amerikai illetékesek persze vallják, a zöldkártyához a megalázó show nélkül is szinte bárki hozzájuthat, a valóság azonban hamar megcáfolja a tengerentúli ország nyitottságáról szóló propagandát.
Még az amerikaiak közül is sokan vélik úgy, hogy értelmetlen a bevándorlásra várókat különböző biztonsági és egyéb okokra hivatkozva évekig váratni, mikor évente ötvenezren az erre kitalált lottón is hozzájuthattak az engedélyhez. A „bevándorló-vízumlottó programot” egy, a kongresszus által hozott törvény hívta életre, s mint a szabályzatban olvasható, a játékosok részvételi jogosultságát elsősorban a jelentkező születési helye határozza meg. Érdekes azonban, hogy míg az amerikai hatóságok 2001 szeptembere után a beutazás szinte minden szabályát a biztonságnak rendelték alá, s a határra érkező – főként keleti – turistákat és munkavállalókat olykor egészen megalázó ellenőrzéseknek teszik ki, addig a zöldkártya megszerzésénél a jelek szerint egészen más szempontok érvényesülnek. A jogosultsághoz szükséges háromkérdéses tesztet különböző adatokkal kitöltve ugyanis kiderül, míg a sokkal nagyobb biztonsági kockázatot rejtő Irakból vagy Afganisztánból jelentkezők – még ha munkanélküliek is – jogosultak játszani a lottón, egy mexikói, kolumbiai vagy néhány más latin-amerikai országból jelentkező – hiába rendelkezik állással és felsőfokú végzettséggel is – erre hiába áhítozik.