Henrik szökésben

Egyelőre nem tudni, merre jár Schönthal Henrik, a Kulcsár-féle monumentális panama egyik kulcsfigurája. Egyesek szerint az Egyesült Államokban vágja a grimaszokat a magyar igazságszolgáltatás irányába, mások viszont úgy vélekednek, már onnét is elinalt, talán a bővizű Amazonas mellett vert sátrat, netán Fidel Castro vendégszeretetét élvezi a kies szigetek valamelyikén. (Ez Medgyessynek is bevált.)
Külön érdekessége az ügynek, hogy Schönthal Öcsi kiadatási kérelmét immáron hónapok óta nem írja alá Bárándy (Füllentős) Péter igazságügy-miniszter. Hogy miért nem, arról nincs hír, vagy a betűvetéssel vannak problémái, vagy csak egyszerűen nem jut pennához, papírlaphoz a vadkacsavadász államférfi. Ha én lennék a Kulcsár Attilával hírbe hozott, vele kvaterkázó miniszter, már csak taktikai okokból is aláírnám azt a nyamvadt okiratot, hogy hozzák már haza ezt a bujkáló Henriket.
És akkor csodálkozunk, hogy Kulcsár-ügyben lassan mennek a dolgok, tudom is én, hány hónapig a császárváros fogdájában üldögélt a nyolcelemis csodabróker. Soha nem fogom megérteni, miért tart egy ilyen ceremónia ennyi ideig, a Bécs–Budapest út macerás vámvizsgálattal sem több négy óránál. Bárándy őexcellenciája egyelőre nem ír alá. Bokros teendői lehetnek, húznak a vadkacsák. Schönthal meg valahol kuncog.