Az idei augusztus huszadikai események közül nekem legjobban az állami kitüntetések tetszettek. Pontosabban az a bátorság tetszett, amellyel a haláltusáját vívó kormányzat előterjesztette a kitüntetendők listáját. Nagyon szép a névsor, érdemes tallózni a kiválóságok között.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét (ez a legmagasabb kitüntetés) a kommunista diktatúra utolsó oktatásügyi minisztere, Glatz Ferenc kapta, valamint egy romániai magyar szenátor, Frunda György, akiről köztudott, hogy lepaktált a nem igazán magyarbarát ottani politikusokkal, ez mifelénk érdem. Számos igazságügyi dolgozó középkeresztet vihetett haza, ami azért is érdekes, mert Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke több alkalommal is nyomatékkal kérte, ne adjanak állami kitüntetést bíróknak, mert az ilyesmi melegágya lehet fals ítéleteknek. Bánáti János sztárügyvéd is kapott ilyen keresztet, ezt talán azzal érdemelte ki, hogy a brókerbotrányt megelőzően irodájában titokban tanácskozott Kulcsár Attila legendás sikkasztóval és Tóth András titokállamtitkárral.
Wittinghof Tamás budaörsi polgárnak sem kellett üres kézzel hazamennie, ő lovagkeresztes lett, ami már nagyon kijárt neki, ugyanis az eltelt másfél évben csupán huszonnégymillió forint díjazást tehetett zsebre… Elismerték ezen kívül Lotz Károly exminiszter (SZDSZ) és Göncz Árpádné hervadhatatlan érdemeit is, a sajtó részéről pedig Bernáth Gábor (Roma Sajtóközpont) és Bojtár B. Endre (Magyar Narancs) vett át érdemkeresztet. Mi nem kaptunk semmiféle keresztet. Csak vethetünk…
origo.hu
Takács Péter érzéstelenítés nélkül tette helyre Kulja kificamodott gondolkodását az Egyenes Beszédben
