Rendőrállammá válhat a szabadság ősi fellegvára

Nem George Orwell híres művéről, az 1984-ről van szó, amelyben az író jóslatszerű intelemmel szolgál, mivé fajulhat egy társadalom, ha az állam mindenható: Richard Thomas ennél sokkal újkeletűbb intelmeket intéz a britekhez. Az információs ügyek „felvigyázója” azt kérdezi, valóban kellő nyitottsággal kormányozzák-e az Egyesült Királyságot, s tényleg elég széles körű-e az az adatanyag, amelybe minden állampolgárnak szabad betekintése van.

Richard Thomas figyelmeztetésének nem az a lényege, hogy az állampolgár túl keveset tud a kormány ügyeiről, hanem az, hogy a kormány túl sokat – és egyre többet – tud az állampolgár dolgairól. Történik ráadásul mindez egy olyan országban, amelynek liberális hagyománya szerint a törvénytisztelő polgár ügyeibe semmiféle hatóság nem ütheti bele az orrát.
Richard Thomas a londoni Timesnak adott interjújában erőteljesen fogalmaz: „Ha nem vigyázunk, előbb-utóbb olyan rendőrállamban találhatjuk magunkat, mint az egykori Kelet-Németország, ahol a hírhedt Stasi mindenkiről mindent tudott”, vagyis az állam szabályszerűen kémkedett polgárai után.
Nagy-Britanniában jelenleg négymillió ipari televízió figyeli a járókelőt, a vásárlót, a bankba belépő ügyfelet, az emeletes autóparkolókban elhelyezett gépkocsikat, azonkívül számos irodaépület bejáratát, az utakon pedig egyre gyakoribbak a sebességmérések.
Richard Thomas „adatfelügyelőt” azonban nem ez bosszantja, elvégre az ipari tévék és a sebességmérő kamerák bűncselekmények vagy kihágások elkövetői ellen irányulnak. Thomas három új terv miatt aggódik, amely esetleg már a következő parlamenti ülésszak alatt törvényjavaslattá válik. Az egyik az, hogy az ország minden felnőtt lakója számára kötelezővé tegyék a személyi igazolványt. Az okmány egyben vezetői engedély is lenne, lehetne vele adót vagy telefonszámlát fizetni, és le lehetne olvasni róla tulajdonosának vércsoportját, sejtjeinek genetikai összetételét, talán még az ujjlenyomatát is. Angliában jelenleg a rendőrnek nincs joga személyazonossági okmányt követelni senkitől, csak megkérdezheti a nevét és a lakcí-mét. Ha valaki karambolozik, nyolc napon belül a lakhelyéhez legközelebbi őrszobán be kell mutatnia a jogosítványát, de azt sem köteles állandóan magánál hordani.
A másik és harmadik elképzelés messzebb megy. Az egyik ilyen elképzelés az, hogy az országos statisztikai hivatal regisztert létesítsen és tartson fenn az ország minden lakójáról, amelyen a legszemélyesebb adatok megtalálhatók mindenkiről, és amelyhez ki tudja hány hivatalnoknak, hatóságnak adnak szabad betekintést. A harmadik terv pedig az, hogy adatbázist építsenek fel minden újszülöttről, és ezt tizennyolc éves koráig állandóan kiegészítsék a legújabb adatokkal. Nagykorúvá válásakor persze rákerül a statisztikai hivatal regiszterére.
Mindezek ma már nemcsak Richard Thomas információfelügyelőt, hanem nagyon sok liberális gondolkodású állampolgárt és több szervezetet aggasztanak, hiszen olyanná válhat a személyi szabadság ősi fellegvára, mint George Orwell lidércnyomásos álomba illő Britanniája.