Négy frekvenciasávot értékesít az állam a harmadik generációs (3G) vagy más néven az UMTS digitális mobilrendszerek kiépítéséhez, működtetéséhez, így várható, hogy a hazánkban szolgáltató három mobilcégen kívül nemzetközi társaságok is érdekeltek lesznek az informatikai és hírközlési tárca tenderén. Az UMTS – a Nemzetközi Távközlési Egyesület, nemzetközi szabványosítási intézmények és a kutatóintézetek együttműködésével kidolgozott IMT–2000 szabványcsalád tagja – elsősorban azt teszi lehetővé, hogy egyszerre lényegesen több adatot és nagyobb átviteli sebességgel továbbíthat a felhasználó a jelenlegi második generációs (2G) mobilrendszerekhez képest. Szakemberek szerint az elsődlegesen beszédátviteli célra tervezett GSM – és az adatátvitelre kifejlesztett, csomagkapcsolt változatok, a GPRS és az EDGE – lehetőségei a jelenlegi és a várható piaci igényekhez képest korlátozottak. Beltéri használat esetén, azaz fix készülékkel két megabit átviteli sebesség is elérhető másodpercenként az UMTS mobilrendszereken.
Járműveken történő kommunikáció alkalmával az adatátviteli sebességnek minimálisan 144 kilobitnek kell lennie, gyalogos közlekedéskor pedig 384 kilobit az elvárt érték másodpercenként. Az UMTS egyik nagy előnye – állítják szakemberek – a nagy átviteli sebesség mellett, hogy a világ bármely pontján elérhetővé teszi a felhasználót, beleértve az őserdőket vagy a sarkkörön túli területeket. A hazai felhasználóknak elsősorban a tartalomszolgáltatásban nyújt újat, hiszen videotelefonok, e-kereskedelem, on-line vásárlások lebonyolítására egyaránt alkalmas. Lehetővé teszi továbbá az előfizetők földrajzi pozíciójának meghatározását, illetve ennek közlését mind a hálózat, mind a készülék számára.
Az UMTS kezdetben a két megabites sávszélességet teszi lehetővé, fejlesztés alatt áll ugyanakkor az ennél nagyobb kapacitású csomaghozzáférés, a HSDPA megvalósulásával a tíz megabites letöltési adatsebesség is elérhetővé válik. Az UMTS-frekvenciák eladása jelentős bevétel az államnak, ugyanakkor jelentős kiadás a szolgáltatóknak, ami csak abban az esetben térül meg, ha van megfelelő piaci kereslet. Az Európai Parlament és az Európa Tanács határozata alapján a tagállamokban eldöntötték, hogy az UMTS-szolgáltatást 2002. január 1-jétől kezdik meg. A piac azonban egyáltalán nem volt erre felkészülve. Négy évnek kellett eltelnie Európában, hogy az UMTS-szolgáltatások iránt a tényleges piaci igény megjelenjen, valamint a távközlési szektor kiheverje azt a recessziót, amit nagy részben a rendkívül drágán értékesített UMTS-licencek okoztak. A kezdeti stádiumban ugyanis nem voltak kiforrottak a 3G-szabványok, nem állt rendelkezésre a szükséges műszaki háttér, és nem térült meg kellőképpen a szolgáltatóknak a GPRS- és EDGE-rendszerekre fordított összeg, ami nem tette érdekeltté a cégeket.
Hazánkban az UMTS-hálózatok 2005-ben épülnének ki. Abban minden szolgáltató egyetért, hogy a frekvenciák vételi és a hálózatok kiépítési költségei rendkívül magasak, még a komoly hátterű távközlési cégek számára is. Egyelőre nem látszik az sem, hogy a beruházás nagyságához képest lenne-e megfelelő piaci igény. Az állam ugyanis frekvenciasávonként négymilliárd forint bevételre számít, ennyi pénz pedig még a legnagyobb szolgáltatóknak is megterhelő, nem beszélve arról, hogy a szakemberek szerint az UMTS-szolgáltatás iránt csak 2007 után futhat fel a piaci kereslet. Kockázatos lenne jelentős összegért megvásárolni a licencet, ezért ennek vételi árát a piaci keresletnek megfelelően lehetne fokozatosan kiegyenlíteni. Egyelőre még a legnagyobb szolgáltatók is óvatosan közelítik meg az UMTS iránt várható igényeket, a költségeket és azok megtérülését.
origo.hu
Megható videó: nem bírtak a könnyeikkel Kapu Tibor volt tanárai
