Csökken az uniós államok népessége

Európa csendes, újra csendes – mondhatnánk a költő szavaival, ha arra gondolunk, hogy kontinensünkön egyre kevesebb a gyermeksírás. Az idézet persze az „újra” kifejezés miatt nem pontos, hiszen soha nem tapasztalt mértékű népességcsökkenés várható Európában. Az a tény, hogy országainkban egyre kevesebb gyermek születik, beláthatatlan kulturális-civilizációs fordulatot tartogat a XXI. század második felére.

Szakemberek szerint egyes EU-tagországok, köztük Franciaország és Írország lakossága a közeljövőben gyarapodik majd, de a legtöbb államra drasztikus népességfogyatkozás vár. Belátható időn belül Németországban 82-ről 71 millióra, Olaszországban 57-ről 43 millióra, Spanyolországban 40-ről 31 millióra esik vissza a lélekszám. Ami az Európai Uniót összességében illeti, itt sem túl rózsás a helyzet – ötven év múlva 376-ról 340 millióra, vagyis tíz százalékkal esik viszsza a népesség lélekszáma. Ráadásul az előrejelzések szerint a közösségen belül 2050-ben száz aktív korúra 36–61 nyugdíjas személy jut.
A kelet-közép-európai országok nemhogy utánpótlást jelentenének, de maguk is emberhiánnyal küzdenek majd az elkövetkező időszakban: nem kétséges, hogy a harmadik világból érkezettek nagyarányú betelepülése elkerülhetetlen, amennyiben az érintett kormányok ilyen módon kívánnák pótolni népességüket. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy Ukrajna és Oroszország lakossága minden előrejelzés szerint drámaian megfogyatkozik az elkövetkezendő évtizedekben, könnyű belátni, hogy gyakorlatilag elhárulnak az akadályok a kelet– nyugati migráció elől. És akkor még nem szóltunk a déli–északi mozgásról, arról a tényről, hogy az unió kiterjesztése – legfőképpen Törökország esetleges felvétele – merőben új helyzetet teremtene az európai népesség összetételében.
Írország példája jól bizonyítja, hogy mennyire csalóka a viszonylagos gyarapodás ténye. Igaz, hogy a legfrissebb adatok szerint a zöld szigeten soha nem élt annyi ír, mint manapság (2004 áprilisában 4,04 millióan voltak, 1871 óta ez a legmagasabb szám), csakhogy a többlet fele bevándorlással, nem pedig természetes szaporulattal keletkezett. Mindez azt bizonyítja, hogy Európa népei végletesen megfogyatkoznak, hacsak nem törnek lándzsát a harmadik világból érkezettek további befogadása mellett.
A kedvezőtlen statisztikákat böngészve egyre több uniós kormány ismeri fel, hogy szabályozni kell a kérdést, és néhány esztendő alatt látványos eredményeket értek el ezen a téren. Nagy-Britanniában és Németországban szigorítottak a bevándorlási törvényeken, amelynek máris látható az eredménye. Sőt, Hollandiában ötven év óta először a kivándorlás meghaladja a bevándorlás mértékét – ez utóbbi fejlemény még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna.