Érték a közigazgatási adatvagyon

A hatályos jogszabályok egyelőre több területen nyújtanak védelmet, hogy a közigazgatási intézmények adatvagyona ne kerüljön piaci szereplőkhöz. Értelmezhetetlen viszont és kétségeket vet fel az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) azon szándéka, hogy a közigazgatás informatikai hátterének biztosítását a szolgáltatószférára bízná a tárca, ami a közigazgatás privatizációjával lenne egyenértékű.

Továbbra is nagy értéket képvisel a közigazgatási intézmények adatvagyona, így nem véletlen, hogy az informatikai rendszerek működtetésekor egyre inkább a saját fejlesztéseket alkalmazzák. Ugyanakkor a mai piaci környezetben nincs lehetőség arra, hogy a belső informatikai rendszereket teljes egészében állami szinten bonyolítsák, így szerepet kaphatnak magáncégek, az adatkezelés azonban kizárólag a törvény rendelkezései szerint történhet. Ennek megfelelően egyelőre értelmezhetetlen és kétségeket vet fel az IHM azon szándéka, hogy a közigazgatás informatikai hátterének biztosítását a szolgáltatószférára bízná a tárca, ami egyben a tevékenység kiszervezését jelentené. A Kovács Kálmán miniszter által elképzelt informatikai kiszervezésekkel együtt az intézmények adatvagyonához is hozzáférnének piaci szolgáltatók. A miniszter a napokban azzal indokolta a változás szükségességét, hogy olcsóbb és hatékonyabb lenne a feladatokat a szolgáltatószférára bízni, ám – mint hozzátette – az informatikai eszközök az intézmények tulajdonában maradnának. Példaként említette az Egyesült Királyságot, ahol a közigazgatás teljes informatikai hátterét piaci szereplők kezelik, illetve fejlesztik. A tárcánál érdeklődésünkre mindössze annyit közöltek, hogy a munka előkészítő fázisban van, ebben az ügyben akkor adnak tájékoztatást, ha a tervezési periódus lezárul.
Az Országgyűlési Biztosok Hivatalától lapunk úgy értesült: a hatályos szabályozás szerint az intézmények informatikai rendszereinek kezelésénél egyes részterületeket a szolgáltatószférára lehet bízni, adatkezelés azonban csak a törvény által elrendelt formában történhet, az adatvédelmi biztosnak pedig minden esetben állást kell foglalnia. Így például adatrögzítési feladatokat vagy a feldolgozást ki lehet adni magáncégeknek. A törvény szerint bizonyos adatkezelések, amelyek a bűnüldözéssel vagy szabálysértéssel kapcsolatosak, minden esetben állami vagy önkormányzati kezelésben valósulhatnak meg, így értelemszerűen például a Belügyminisztérium informatikai hátterének kiszervezésekor akadályokba ütközne az informatikai tárca. Legalább ilyen fontos a gazdasági adatvagyon megőrzése, ami például az APEH vagy a Pénzügyminisztérium informatikai rendszereinek esetében meghatározó. A kiszervezés folytán ez esetben illetéktelen kezekbe kerülne az adatvagyon. Egy alkotmánybírósági határozat arról rendelkezik, hogy a minisztériumokban úgynevezett osztott információs rendszereket kell fenntartani, ami az elkülönített adatkezelést teszi lehetővé. Az informatikai háttér kiszervezése viszont a közigazgatás privatizációjával lenne egyenértékű, így az adatvagyonhoz piaci szereplők hozzáférnének.
Informatikai szakemberek arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a kiszervezésekkel lényegében több évre, de sok esetben akár tíz évre is elkötelezettséget vállalnak a központi intézmények. Azáltal, hogy a közpénzből gazdálkodó szervezetek informatikai rendszerük kezelését egy külsős cégre bízzák, lényegében egy olyan kapcsolatot létesítenek az állami intézmény és a magántulajdonban lévő informatikai társaság között, amely több kormányzaton is átívelhet, és amelyből lehetetlen vagy csak nehezen, anyagi veszteséggel lehet kilépni.
Az informatikai tárca elképzeléseivel kapcsolatban jogi szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a központi szervezet számára kockázatot jelent az is, hogy az informatikai kiszervezéseknek sok esetben nincs meghatározva sem az időtartama, sem pedig az információs rendszereket szállító vállalat évekre előre vállalt kötelezettségeinek listája.