Hollófürdetés

Csaknem dupla annyiért (kilométerenként kis híján kétmilliárd forintért) épít autópályát a szocialista–szabad demokrata kormány, mint amennyiért az Orbán-kabinet. Az SZDSZ által korábban megkövetelt közbeszerzési eljárás nem tette olcsóbbá az építkezést, mi több, tisztábbá sem: legalábbis erre utal az M6-os botrány és a versenyhivatal előtt kartellgyanúba keveredett nagy útépítők példája. Egy közepesen jogkövető államban az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek már a gyanúja is több mint elégséges lenne ahhoz, hogy a felelős kormánytagon számon kérjék a közpénzek felhasználását. Ahogy tették ezt az előző ciklusban Székely Zoltánnal, Szabadi Bélával, Torgyán Józseffel.
Ma nem ez történik. Ma az útépítésekért felelős minisztert delegáló párt körmeszakadtáig ragaszkodik a legtöbb állami fejlesztési pénz fölött regnáló tárca vezetőjéhez, még akkor is, ha az illető hazugságba keveredett az itteni német diplomáciai képviselet előtt is, csak azért, hogy megvédje az M6-os építésével megbízott, több megvesztegetési ügyben vaskosan érintett céget, a Bilfinger-Bergert.
Miért oly fontos az SZDSZ-nek Csillag István? Miért áll ki minisztere mellett a párt anélkül, hogy legalább egy hevenyészett vizsgálattal megkísérelné tisztázni a kételyeket? Miért buktat azonnal miniszterelnököt az SZDSZ, amikor az a kisebbik kormányzó párt körül korrupciós ügyeket lát? Mi lehet drágább és fontosabb egy magát felelős kormányzati tényezőnek valló párt számára, mint a politikai stabilitás? Elképzelhető-e, hogy a fölvetett kérdésekre adandó válaszok között a közvetlen anyagi érdekeltség is említhető lenne? Tudniillik Medgyessy Péter inkriminált mondata óta egyetlen kívülállót (ha úgy tetszik: választót) sem szabad megkövezni, aki ok-okozati összefüggést lát a kormányfő bukása és a sztrádaépítési pénzek sorsa között. Még akkor sem, ha a hatalmon maradt propagandagépezet bagatellizálni kívánja a miniszterelnök korábban tett kijelentését.
A legszerencsésebb persze az lenne, ha maga Medgyessy Péter tárná fel a nyilvánosság előtt, hogy egészen pontosan milyen korrupciós, zavaros ügyeket fedezett fel a kisebbik kormányzó párt berkein belül. Ha a távozófélben lévő miniszterelnöknek nincs takargatnivalója, ami által zsarolható lenne, úgy minden bizonnyal meg is teszi, hiszen ez nem morális vagy politikai döntés kérdése, hanem – ha úgy tetszik – állampolgári kötelessége. Akár annak árán is, hogy kormányfőként közvetetten az ő személyes felelőssége is felvetődik.
Medgyessynek két komoly oka is van állítása bizonyítására: az egyik, hogy az általa említett „ügyek” szereplői ne ússzák meg felelősségre vonás nélkül. A másik, az előzőnél fontosabb szempont pedig az, hogy a zavaros ügyek szereplői – ha voltak, vannak ilyenek – ne folytathassák praktikáikat az utódjelölt statisztálása mellett. Ne feledjük: a Medgyessyt megbuktató SZDSZ valamiért azonnal, a rá jellemző akadékoskodás nélkül elfogadta a szocialista kongresszus által kormányfőnek jelölt Gyurcsány Ferenc személyét, aki – okulva akár elődje példáján – lehet, hogy nem emel szót, bármit is tapasztaljon az SZDSZ háza táján, nehogy véletlenül elődje sorsára jusson.
Ha Medgyessy Péter kijelentése tisztázás nélkül marad, kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy a sztrádaépítésre fordított pénzeknek csak a töredéke kerül a flaszterbe. Jó lenne végre tisztán látni ebben az ügyben, jó lenne, ha megszólalna a még hivatalban lévő kormányfő, mert Gyurcsány Ferenc tegnapi parlamenti szónoklata e tekintetben is kiábrándító volt.